Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Látatlanban az idegen világok élőlényeiről

2008.01.19

Látatlanban az idegen világok élőlényeiről

 

Kép     Most a számtalan eltérítés és idegen lény megfigyelési esetet figyelmen kívül hagyva próbálom megfogalmazni, milyen külsővel ruházhatja fel a természet a hasonló fejlettségű vagy tőlünk fejlettebb élőlényeket a saját környezetükben. Az nyilvánvaló, hogy az élőlények szerves egységet alkotnak bolygójukkal. A megnyilvánuló élet minden formája olyan pontosan illeszkedik a szülőbolygó adta lehetőségekhez, mint egy kulcs a zárba. Ez a (szellemi) élet működteti az univerzumot, függetlenül attól, hogy megtestesült szerves életről, vagy csak lelki entitásként való jelenlétről beszélünk.

Egy planétán bármely élőlény testmagasságát, csontvázát, szívét, járószerveit a Föld nehézkedési ereje határozza meg, valamint az evolúció során kialakult adottságai, melyek alkalmazkodási képessége miatt jöttek létre. Talán ha egy másik bolygóra mennénk, ahol a nyomás sokszorosa a Földének összeroppannánk, hiába felelne meg minden más tényező életfeltételeinknek.

   Úgy tűnik, hogy nem feltétlen kell négy végtaggal rendelkeznie egy idegen fajnak, s különösképpen nem kell, hogy öt ujja legyen, hiszen ez csupán egyfajta megtervezett „véletlennek” köszönhető, hogy így nézünk ki. Mindenesetre a Földön élő fajok közül az embernek sikerült leginkább alkalmazkodnia a bolygó adta lehetőségekhez, így most mi kezünkben a többi faj sorsa is. Nem szabadna rátelepednünk a természetre, továbbra is meg kellene tartanunk az egységben való létezést bolygónkkal, ám sajnos a XX. Században ez már közel sem valósult meg megfelelő képpen.

   A fejlettebb élőlényeknek univerzumunkban többnyire rendelkeznie kell szemmel, hiszen ez teszi számunkra is lehetővé, hogy tájékozzunk fénnyel megvilágított bolygónkon. A földi élővilág csodája a látás. Állítólag az állatok és az emberek mellett még néhány növényfajnál is találtak arra mutató bizonyítékot, hogy recehártyával rendelkeznek, az pedig tény hogy a növények reagálnak a fényre (fototropizmus, fotoszintézis), sőt létfeltételük a fény, nélküle nem is léteznének, s ha a növényvilág kipusztulna, megszakadna a tápláléklánc, és az élet mai formájának nyoma veszne egy jó időre, ha nem is örökre, mindez tapasztalási folyamatunkat lassítaná. Ékes bizonyítéka mindez annak, milyen szimbiózis van a természetben. Ez valószínűleg nem csak a Földön van így, hanem a Multiverzumba mindenhol, hisz a bolygó egy lélekcsoportkéntműködik.

A száj jelenléte számomra valószínűnek tűnik más élőlényeknél is, hiszen más módját  földi szemmel nehezen találom a táplálékfelvételnek a szerves élőlényeknél. Persze nálunk a száj a beszéd eszköze is, de vajon más lények is így kommunikálnak? Egyébként egy hosszú életű fejlett civilizációban elképzelhető, hogy visszafejlődik a száj, ha nem azzal kommunikálnak és nem is azon keresztül jutnak táplálékhoz, hanem mondjuk fény útján.

A hallás már kevésbé elterjedt tulajdonság lehet a világegyetemben. A külsőfül kialakulása a Földön is csupán az emlősök osztályára jellemző. Az emberek és más emlősök középfülében 3 hallócsontocska van. Ezek összehasonlításából más gerincesekkel az derült ki, hogy azok az állkapocshoz tartozó csontvázdarabokból keletkeztek. Ez azt jelenti, hogy szinte a véletlen műve, hogy hallunk. A legtöbb Idegen faj talán másképpen érzékeli a hangrezgéseket, ha egyáltalán érzékeli. Ha esetleg ebben nagyon eltérnek tőlünk, minket vizsgálgatva ezt a folyamatot nem is lennénk képesek megérteni egykönnyen.

   Számos élőlény lehet, ami közelről a mozgásával nonverbálisan (ahogy mi is tesszük a beszéd mellett), távolról pedig valamiféle rezgés kibocsátással közli mondandójukat fajtársaikkal, ahogy azt a földi állatvilágban is teszi számos faj. A fejlettebb fajokról pedig feltételezhetjük, hogy telepatikus úton kommunikálnak egymással. Ez magyarázatot ad számos eltérítésre, melyek átélői arról számolnak be, hogy az idegenek olvastak a gondolataikban és a fejükben szólaltak meg. A telepatikus kommunikáció talán arra is utalhat, hogy egyes bolygókon nem terjed úgy a hang, mint a Földön. Bizonyára mi emberek még ma is képesek lennénk 100%-ig kihasználni telepatikus képességeinket, ha hallásunk nem fejlődött volna ki ily mértékben. A telepátia előnye pl. a hallással szemben, hogy nincsenek nyelvi korlátai, tehát a kozmikus kapcsolatfenntartás eszközévé is tehetnénk, ha képesek lennénk felszínre hozni ezt a képességünket. Továbbfejlesztve ez a képesség lehetőséget adhat más pszi képességek pl. a távolba érzés megértésére és fejlesztésére is. Távolba érzők képesek egyfajta megváltozott tudatállapotban egy távoli helyre „repülni” asztrális testükkel, ahol akár szagokat is képesek érzékelni a hangok és a képek mellett. Ezeknek, a képességeknek ráadásul alig vannak térbeli korlátai, mivel feltehetően kapcsolódnak 4. dimenziós tudatunkhoz.

   Azonban visszakanyarodva a fő témához meg kell, állapítsuk, hogy a hozzánkKép  hasonló szerves élőlényeken is uralkodik egy törvény, mégpedig a halál feltehető szükségessége. Persze lehetnek olyan lények, akik tőlünk jóval hosszabb ideig élnek, s talán olyanok is, akik képesek úgy megújítani a sejtjeiket, mint a Földön a fák, de előbb-utóbb nekik is el kell hagyniuk a testüket. Azonban ha nem szerves élőlényekben gondol-kozunk, hanem rezgés-lényeket próbálunk elképzelni, akiket kevésbé láncolnak meg a háromdimenziós világ korlátai lehetséges, hogy egyetlen többszázezer éves tapasztalási folyamatot élnek meg, s azt követően képesek visszatérni a 4. dimenzióba. Nekik talán nincs szükségük fizikai formára. Az ilyen entitások saját csillaguk fényéből nyerhetik az energiát, s maguk is fénylényekként létezhetnek. Ha mégis akkor képesek lehetnek rezgéseiket lecsökkentve fizikai tapasztalási teret (csillagrendszert, bolygót, életet) materializálnak maguknak, hogy hozzánk hasonlóan végigjárják a karma körforgását. Céljuk az lesz mint a miénk mos, hogy elérjük a fény rezgésszintjét, és kilépve az ok-okozat körforgásából, ismét magasabb entitásokká váljunk.

 

Vomina