Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vomina - Teremtő Ősrobbanás(ok)?

2008.02.10

Vomina - Teremtő Ősrobbanás(ok)?

 

Ősrobbanás(ok) vagy teremtés?

 

Kép Miként is keletkezhetett világegyetemünk? Mennyi lehet az esély egy-egy bolygón az élet kialakulására? Miként jött létre élet a Földön? Többek között ilyen kérdésekre próbáljuk megtalálni a választ ebben az írásban.

   Az utóbbi évtizedekben egyre kevesebb azoknak az embereknek a száma, akik igazán tiszta fejjel elgondolkoztak volna ezen a kérdésen. Ne értsetek félre! A téma nagyon is sokakat érdekel, csak éppen az emberiség véleménye e kérdés kapcsán radikálisan megoszlik, két részre szakad. Az egyik tábor az Isteni teremtésben hisz, a másik kizárólag a dolgok fizikai magyarázatát, a matematikailag levezethető rendszerszületést tartja lehetségesnek.

    Vannak persze olyan elképzelések is, hogy az univerzum nem is keletkezett, hanem időtől függetlenül mindig is létezett és létezni is fog. Hogy kinek van igaza? Azt mindenki döntse el saját meglátása szerint! Lehet, hogy az egyes hipotézisek nem is zárják ki egymást, csak az emberek korlátolt, három dimenzióban létező tudatunk nem képes azokat összeegyeztetni? Ez a kérdéskör transzcendens relativizmus kiváló példája.

 

Az Ősrobbanás elmélet

 

   A gondolat, hogy a világegyetem egy „Nagy Bumm” következtében jött létre bomba szerűen robbant be a köztudatba, s a 20. század végére már a legismertebb világkeletkezési elmélet volt.

   A csillagászok állítása szerint, ha az ősrobbanás 15 milliárd éve keletkezett, a világegyetem hőmérsékletének ma 3 K-nek kell lennie. Rádióteleszkópokkal olyan háttér-rádiósugárzás fogható fel az égbolt minden irányából, amely alátámasztja azt az állítást, tehát ha a tudósok okoskodása helyes, akkor a világegyetem minimum 15 milliárd éves. Kérdések persze felmerülhetnek, hiszen lehetséges, hogy az egész témakört teljesen rossz szemszögből vizsgáljuk és a fizika előbb-utóbb zsákutcába került. Elképzelhető, hogy az idő fogalma nem olyan állandó, mint amilyennek ma gondolják a tudósok! Mi van akkor, ha az idő nem állandósult abban a pillanatban mikor a tér elkezdett fejlődni?

   Az elképzelés, mely szerint az univerzumunk ősrobbanás következtében keletkezett George Gamow fejéből pattant ki az 1940-es években. Elmélete szerint a nagy esemény előtt nem létezhetett semmi, még az üres tér sem. Az összes ma létező anyag egyetlen gombostűfejnyi helyen volt összetömörülve az ősrobbanást megelőző pillanatban, s ennek a pontnak a tömege meg kellett egyezzen az összes ma létező anyag tömegének egészével! A hőmérsékletének nagyobbnak kellett lennie bárminél, ami azóta létezett az elmúlt 15-18 milliárd évben. Majd egyszer csak megszületett az idő és ez a pont robbanásszerűen tágulni kezdett. Tágulása mai napig tart. Az atomok alkotórészei – a protonok, a neutronok és az elektronok - állítórag már 10 másodperccel a robbanás után kialakulhattak, azonban csak jóval később álltak össze atomokká.

   A világegyetem tágulását már 1929-ben felfedezte Edwin T. Hubble. Önálló  kutatásokat végzett a Los Angeles melletti Mount Wilson csúcsán saját építésű távcsövével, és az ott évtizedes munkájának eredménye az lett, hogy észrevette, minden galaxis távolodik, s a távolodás sebessége a távolságuk nagyságával arányosan növekszik.

   Az ősrobbanás egyik legfontosabb bizonyítékának az égbolt minden irányában mérhető mikrohullámú háttérsugárzást tartják, melyet Penzias és Wilson fedezett fel 1965-ben. George Gamow már két évtizeddel korábban feltételezte, hogy ha a Nagy Bumm valóban bekövetkezett, akkor a robbanáskor keletkezett sugárzás legyengült utómaradványát ma is megtalálhatjuk a kozmoszban. Ez a sugárzás eredetileg a robbanás fénye volt, de időközben hullámhossza megnyúlt, így már csak a mikrohullámú tartományban mérhető.

Az univerzum megszületése után elképzelhetetlenül magas volt a hőmérséklet, így az anyag csak kezdetleges formájában, plazma állapotban volt jelen. Néhány millió évvel (mások szerint csupán 300 ezer ével) az ősrobbanás után az univerzum lehűlt arra a hőmérsékletre, amin már lehetséges volt a kósza elektronok és atommagok atomokká való egyesülése. Ekkor indult útnak a háttérsugárzás, mivel már nem nyelték el folyton a szabad elektronok.

Az anyag fokozatosan hatalmas ködöknek nevezett por- és gázfelhőkké állt össze, s később ebből az anyagból formálódtak ki a csillagok és egyéb objektumok a gravitációnak köszönhetően. A világegyetemben minden tárgynak van vonzóereje, aminek nagysága az objektum méretétől függ.

   Ha az univerzum minden pontján azonos fizikai törvények uralkodnak, és a fény is azonos sebességgel halad, ahogy azt ma a tudósok elképzelik (299800 km/s-es sebességgel), akkor bizony bárki lehet egy különleges, bár egyszerű időutazás részese, mikor felnéz a csillagos égboltra! Mikor ugyanis egy távoli csillagot szemlélünk annak nem a jelenlegi állapotát látjuk, hiszen annak fénye távolságától függően több millió vagy milliárd év alatt ér el földünkre. Ha rendelkezésünkre áll egy jó csillagászati program azt is meg tudjuk állapítani, hogy az éppen megfigyelt objektumnak pontosan mikori helyzetét is érzékeljük.

Ennek a törvénynek köszönhetően a csillagászoknak lehetőségük van „megfigyelni” akár 10-12 milliárd éves objektumokat is, mely segítségükre lehet a világegyetem kérdéseinek megválaszolására. Ilyen távoli objektumok az úgynevezett kvazárok, melyek általában nagy vöröseltolódású, nagy távolságú csillagok. A probléma csak az hogy ilyen távolságból a megfigyelés távcsővel elképzelhetetlen lenne, ezért csak rádiótávcsövekkel tudják őket vizsgálni. Valószínű, hogy ezek a kvazárok akár egymilliárdszor is fényesebbek lehetnek a mi Napunknál. A kvazárok leggyakrabban 2-3 milliárd évvel az ősrobbanás után fordultak elő. Azt is megállapították, hogy sugárzás kibocsátásuk valamiért változó, s ez a változás akár hetek alatt is jelentős lehet. A legelfogadhatóbb magyarázat az, amit Carl Seyfert szolgáltatott 1943-ban. A galaxisoknak vannak nagyon fényes és nagyon sötét pontjai, s lehetséges, hogy a kvazárok különösen hatalmas Seyfert-galaxisok, melyeknek mi ilyen távolságból csak a nagyon fényes részeit észleljük.

Sok kutató arra gyanakszik, hogy néhány milliárd év múlva a világegyetem tágulása megáll, és ellentétére fordul, bekövetkezik a „Nagy Reccs”. Ezt abból a megfigyelésből következtették ki, hogy úgy látszik, mintha a távoli égitestek egyre kisebb sebességgel távolodnának tőlünk. Véleményem szerint ez a megfigyelés lehet valamiféle érzéki csalódás, amit a térdifferencia okozhat. És ha valóban meg is állna a tágulás, az még nem jelentené, hogy vissza is zuhan egy pontba az univerzum egész tömege.

 

 

Felfúvódó Univerzum

           

Kép Az ősrobbanás elmélet számos kérdést megválaszolatlanul hagy.  Az előbb tárgyalt modell szerint a világegyetemnek egyre görbültebbé kellene válnia, azonban ez a megfigyelések szerint nem valósul meg, az univerzumban nagyon is „sima” térszerkezet látszik kibontakozni. A világegyetem csak akkor lehetne ilyen, ha egy szinte teljesen sima állapotból indult volna ki, azonban ezt a kozmológusok természetellenesnek tartják.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a „Nagy Bumm” elmélete nem tud hiteles magyarázattal szolgálni az olyan hatalmas szerkezeti egységek létezésére, mint amilyenek a galaxisok vagy a lokális-halmazok.

Allan H.Guth 1980-ban állt elő modelljével, ami a „Felfúvódó Világegyetem” néven vált ismertté. Eszerint az univerzum története egy rövid ideig tartó, de igen gyors tágulási szakasszal kezdődött. Egy röpke pillanat, egy másodperc töredéke lehetett az idő ami alatt a felfúvódás 1 milliméteresről 1 méteresre tágította a teret. Guth univerzumában a „Nagy Bumm” univerzumtól eltérően nem plazma vagy por tölti ki a teret, hanem egy skaláris (=irány nélküli) mező részecskéi. A modell szerint ezek a részecskék negatív nyomást keltenek, és a tömegvonzás ennek folytán taszítássá válik, így megtörténik a felfúvódás. Ezek a különös részecskék a felfúvódás következtében elbomlanak, ami nagy hőmérsékletre hevíti fel az univerzumot. Ezután minden az ősrobbanás modellje szerint megy tovább: az univerzum kitágul és lehűl, a maradék hő pedig kozmikus háttérsugárzásként létezik tovább.

   Ez a felfúvódási modell magyarázattal szolgálna a sima felületekre az univerzumban, hiszen az univerzum felfúvódása oly nagy mértékű, hogy a rajta lévő galaxis-halmazok úgy helyezkednek el, mint egy felfújt léggömbre rajzolt spirálok, vagy egyéb formák. Persze a hasonlat nem tökéletes, de nagyjából szemlélteti a helyzetet.

Az univerzumban lévő sűrűségingadozásra szintén magyarázatul szolgál ez az elmélet, ugyanis az elmélet szerint a hirtelen tágulás kvantumos, mennyiségbeli ingadozásokat kelt, melynek következtében egyes területeken nagyobb „anyagmennyiség” lesz jelen. Bár a felfúvódó világegyetem modellje nagy előre lépést jelentett az ősrobbanás elmélethez képest, még hordoz magában egy nagy problémát: felfúvódásról csak bizonyos kezdeti előfeltételek esetén beszélhetünk, és tudomásom szerint ma még nincs bizonyíték arra, hogy ezek az előfeltételek adottak lettek volna a világegyetem keletkezésekor. A felfúvódás csak akkor következhetett be, ha például a skalármező energiasűrűsége kezdetben nagy és állandó volt. Vajon az volt? Sajnos ma még nem tudhatjuk a választ.

 

 

Dimenzió elmélet

 

Kép   Bagdi Zoltán egy magyar amatőrkutató, aki hosszú évek munkájával teremtette meg kiemelkedően érdekes elméle-tét, ami jelen problémakör tárgyalásakor érdekes lehet számunkra. Bár téziseinek összetettsége miatt nincs arra lehetőségem, hogy részletesen írjak gondolatairól, néhány érdekes szeletét mégis fontosnak tartok megemlíteni.

   Egy különleges tér-dimenziós elmélet kidolgozása után Bagdi arra a következtetésre jutott, hogy az alacsonyabb dimenziók mindaddig nem nyerhetnek létjogosultságot, még nem léteznek magasabb dimenziók. Ez különös, paradoxon helyzetnek hangzik, pedig nem az! A nulldimenziójú (, azaz a kiterjedés nélküli) pont építőeleme minden magasabb dimenziónak, ám ő csak addig nulladik dimenziós, még építőelemévé nem válik egy vonalnak, ami egydimenziós és pontokból áll. A kétdimenziós objektum a sík, a háromdimenziós pedig egy test, melynek három kiterjedési iránya van. Valójában azonban a háromdimenziós térben nem találkozhatunk sem kétdimenziós, sem egydimenziós dologgal, mégis alapegységei azok. Valójában csak a negyedik dimenzió és annak határfelülete létezik. De mit is értünk itt negyedik dimenzió alatt?

    A negyedik dimenzió inkább nevezhető nem térnek, mint térnek, ugyanis nem érvényesülnek benne a mi idő és tér fogalmaink. A mi univerzumunk előtt is kellett léteznie, tehát magában foglal minket, vagyis a háromdimenziós tér körül, és annak „hézagaiban” helyezkedik el. Nagy a valószínűsége, hogy több háromdimenziós teret is közrefog egyszerre, melyek egymással párhuzamosan léteznek. Ez a 4. dimenzió maga a végtelen és a semmi egyszerre. Mivel végtelen így soha nem is keletkezett és nem is pusztul el, eltérően a benne helyet foglaló világegyetemektől. A negyedik dimenzióval lépünk tehát kapcsolatba, mikor például megérzünk valamit intuíciónkra hagyatkozva. Innen ered a végtelen szabadenergia, aminek befogásával már többen is próbálkoztak, ráadásul voltak, akik sikerrel. Ez a negyedik dimenzió maga a teremtő Isten lenne? Bagdi Zoltán ezt a teret egy lyukacsos sajthoz és az őt körülölelő levegőhöz hasonlította. A sajt a mi háromdimenziós univerzumunk, amit mi egésznek és folyamatosnak érzékelünk, valójában azonban féreglyukak találhatóak az űrben, ahol a negyedik dimenzió helyezkedik el.

    Továbbá Bagdi Zoltán meggyőző érveket sorakoztat fel amellett, hogy az ősrobbanásnak legalább két robbanási fázisban kellett végbemennie, s hogy a térbe áramló pozitív töltéseknek mindig nagyobb mennyiségűnek kell lenniük, mint a negyedik dimenzióba visszaáramló energiának. A harmadik dimenzióban akkor keletkezett az idő és a tér, mikor a negyedik dimenzió falán lyukak keletkeztek. Ezt nevezhetjük ősrobbanásnak, vagy ha több ponton történtek, akkor Ősrobbanásoknak. A negyedik dimenzióból kiáramló energiát REC névvel illetjük, ami egyben információhordozó szerepet is betölt.  A REC-ek spirális irányban terjednek ki az egész világegyetemre. Az Ősrobbanás első szakaszában a spirálok kialakulásáig nem volt más, csak a REC-ek. Nem léteztek még a legkisebb részecskék sem, csak hatalmas nyomás és hő. Majd bekövetkezett egy második robbanás. Röviden összegezve a lényeget: a REC-ek kölcsönhatásainak következtében kialakultak fizikai törvényszerűségeink: a háttérnyomás, a hőmérséklet, az elektromos erőtér, a tömeg, a tehetetlenség, valamint a gravitáció.

   Azt hiszem érdemes elmélkedni a fent leírt gondolatokon. Ma gyakran értelmezik úgy a negyedik dimenziót, mintha az azonos lenne az idő fogalmával. Talán ellentmondásnak látszik, hogy Bagdi Zoltán egész másképp használja ezt a fogalmat, de higgyétek el, mind két szempont helyes, csupán nézőpont kérdése hogy mit is tekintünk létdimenziónak. Bagdi Zoltán olyan elméletet dolgozott ki, ami magyarázatul szolgálhat az összes parajelenség mivoltára, és a tér szerkezetére egyaránt. Azok az emberek, akik a jövőbe látnak valójában rést hoznak létre a harmadik és a negyedik dimenzió határán, amin keresztül áramlik feléjük a kozmikus információ? Talán igen! Egyesek ezt a végtelen információhalmazt nevezik Akasha-krónikának, vagy Isten tudatának.

    Minden vállalkozó szellemű kutatónak ajánlom, hogy próbálja meg továbbgondolni ezt a hipotézist, és segítségével lehet, hogy számos még megválaszolatlan kérdésre választ találhatunk!

 

 

Isten, mint teremtő?

 

    „Kezdetben teremté Isten az eget és a födet.” Így szól a keresztény kanonizációjú Biblia első sora, mely Mózes első könyvében. Bár Mózes elég röviden foglalta össze ezt a két eseményt, tudományos szempontból eddig nincs semmi probléma a sorrenddel, hiszen ha az „ég” alatt a kozmoszban lebegő csillagokat értjük, akkor valóban ezek ez objektumok jöttek létre leghamarabb a világegyetemet kitöltő porfelhők összesűrűsödéséből. S majd csak később alakultak ki a bolygók a tudomány állásfoglalása szerint is.

De vajon hogyan is képzelhetjük el Istent? Ha létezik, képesek lehetünk felfogni valódi mivoltát? A világ legtöbb vallásában megjelenik ez az örökké létező, mindenek felett álló ősszellem, ám mégsem tudunk olyan bizonyítékokat felmutatni, mely mindenki számra meggyőző érvnek bizonyulna létezését illetően. Vagy esetleg már meg is találtuk a bizonyítékot, csak még nem vagyunk tisztában vele?

   Az UFO hívők szeretik hangoztatni azt a nézetet, mely szerint a bibliai Isten valójában egy földönkívüli faj képviselője volt. Erre az elképzelésre sokak szerint bizonyíték a következő idézet: „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra…”. Feltűnő, hogy Mózes leírásában itt többes számot használ (az eredeti szövegekben is), mintha az Úr arra buzdítaná társait, hogy magukhoz hasonló lényeket hozzanak létre. Elgondolkoztató idézet, de ne ítéljünk elhamarkodottan!

   Véleményem szerint rossz perspektívába helyezve vizsgálja Isten kérdését a legtöbb vallásos ember, de talán azok pedig átesnek a ló túloldalára, akik az Istent minden esetben, mint idegen lényt látják maguk előtt, mikor a Bibliát olvassák.

Véleményem szerint a világegyetem feltételez egy magasabb létezőt, mely nélkül nem foroghatna a gépezet. Ezt az átható korlátlan energiát, melynek tulajdonságai emberi elmével felfoghatatlanok, nevezem én Istennek. Isten tehát nem egy különálló létező, aki ítéletet mond felettünk. Mivel mi is magunkban hordozonk egy szikrát az egységes szellemből, így a kódunkat is ismerjük és a bolygónkra, vagy az egész világegyetemre érvényes spirituális törvényeket is. Az egyetlen ok, ami miatt nem vagyunk tudatában ezen bölcsességeknek, az, hogy azonosítjuk magunkat testünkkel! A legtöbb ember képes úgy leélni az életét, hogy nem lát túl testi korlátain, még az érzelmeit is pusztán kémiai folyamatokkal magyarázza (ami részben igaz is, de a fiziológiai jellemzők is a tapasztalási kódunk részei).

   Leonardo da Vinci, az emberiség legnagyobb polihisztora így fogalmazta meg véleményét az effajta bebörtönzött lelkekről: „az átlagember néz, de nem lát, hallgat, de nem hall, érint, de nem tapint, eszik, de nem érzi az ízeket, lélegzik, de nem érzi sem a rossz szagokat, sem a finom illatokat, gondolkodás nélkül beszél”. Így halálunk után- mikor közelebb kerülünk szellemi eredetünk tudatosságához (Isten tudat)- felettes énünk saját tetteinek valódi mivoltát, amit az általa választott testben élt meg. Még érzi, hogy tudata nem elég érett, ezért fejlődni akar, és újra inkarnálódik, mindaddig még meg nem szabadul karmájától, és tökéletessé nem válik. A karma a vágy valamilyen cselekedet testben való megélésére, az a hajtóerő, ami a lelkeket a körforgásban tartja. A születések körforgásából való kilépés az Egységbe (a negyedik dimenzióba) való visszatérést jelenti, ahol már nem létezik idő és valószínűleg tér sem.  Ha ezek a törvények valóban léteznek, akkor feltételezhetjük, hogy kozmikus érvényűek, tehát minden a világegyetemben élő civilizációra érvényesek.

   Ezek után levonhatjuk a következtetést, nem vagyunk egyedül az Univerzumban, hisz minden tért entitások, különböző fejlettségi szintű lelkek töltenek ki, akik vagy már éltek, vagy még a tapasztalás nehéz útja előtt állnak. Sok bolygón a miénkhez hasonló fizikai struktúrákban tapasztalnak a lelkek, egy olyan környezetben, amit még a bolygólyukon való élet kialakulása előtt maguk terveztek meg tiszta entitásokként. Ha mi is ilyen fejlett lelkek voltunk közel Istenhez, akkor vajon miért születtünk le ide, miért hoztuk létre ezt a környezetet? Mert hajtott minket a tapasztalás vágy, és ahol megszületik a vágy, ott a fénypont robbanásszerűen kitágul, és a szellem elkezd világokat létrehozni.

 

Vomina

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Re: Kerepes, Bartók Béla út 34.

(Bagdi Zoltán, 2012.04.07 09:17)

Én vagyok annak az elméletnek a megalkotója, melyről a cikk említést tesz. Csak most akadtam véletlenül erre a weboldalra, ezért előbb nem reagálhattam.
Szívesen válaszolok minden kérdésedre, ha még 2 év után is látogatod ezt az oldalt. Sőt, igény esetén előadást is tartanék, ha lenne aki ezt megszervezné és helyet biztosítana az előadásra. Még annyit tennék hozzá, hogy időközben tovább dolgoztam, azaz továbbfejlesztettem ezt az elméletet és kiterjesztettem a fizika valamennyi ágára. Mostanra fejeztem be az egészet és hamarosan felteszem a netre. Ez témakörökre bontva 7 kötetnyi anyagot jelent.

Budakeszi

(Bagdi Zoltán, 2012.04.07 09:02)

Kerepes, Bartók Béla út 34.

(Simoncsik Mária, 2010.03.10 12:04)

Honnan ez a Tudás?
Előadást, tanfolyamot tartasz esetleg?
Köszönettel, Marcsi