Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az álmok világa - üzenetek személyre szabottan

2008.01.25

Az álmok világa

 

Kép

 Álmok, mint médiumok

 

Vajon csak az emberek álmodnak? Van jogunk kisajátítani ezt a képességet, s úgy gondolkozni róla, mint magasabb szellemiségünk bizonyítékáról? Egyik kérdésre sem könnyű választ adni, pedig lehet, hogy sokkal egyszerűbb a magyarázat, mint azt elsőre gondolnánk. Vagy sokkal bonyolultabb?

Mivel az ember a tudomány mai álláspontja szerint (ellentmondva a bibliai teremtéstörténetet szó szerint értelmezőknek) nem egyik pillanatról a másikra született meg. Felmerülnek kérdések a tudomány szemszögéből is. Vajon mikor alakult ki az emberelődöknél a tudat és mikortól jelentek meg álomképek őseinknél?

   Nem kívánok oldalakat szentelni ennek a kérdésnek a megválaszolására, csak megadok egy lehetséges magyarázatot a fenti problémára. A legegyszerűbb azt mondani, hogy egyszer csak elkezdtünk álomképeket látni és ezek a jelek egyre összetettebbek, bonyolultabbak lettek. Valószínűleg tényleg egyre bonyolódtak és bonyolódnak ma is ezek a szimbólumrendszerek, de mikor kezdtük el látni őket?

   Ha feltételezzük, hogy az állatok is álmodnak, akkor be kell, lássuk, nekik is kell, legyen tudatuk, sőt továbbmegyek: lelkük! De milyen fejlettségi szinttől kezdtek az állatok álmokat látni? Számomra nehéz elképzelni pl. egy álmodó amőbát. Leszögezhetjük, hogy álomképek azoknál az élőlényeknél jelentkezhetnek, akik regenerációs ciklusukat alvásszerű állapotként élik meg. Nem vagyok biológus, így nem tudom, melyek azok az élőlények, amelyek elsőként voltak képesek „aludni”, a szó emberi értelmében, de azt véleményem szerint megállapíthatjuk, hogy a gerincesek szinte valamennyi fajának bioritmusába beépült ez az állapot, sőt ha jól sejtem még a rovarokéba is. Ijesztően hangzik, nem? Pedig feltételezésem szerint az evolúcióban az embernél alacsonyabb fokán lévő élőlények is álmodnak, csak éppen más szinten.

   Azt hiszem, minél magasabb biológiai szervezettségű egy élőlény idegrendszere, annál inkább összetettek álmai. Az agyunkat egy transzformátorhoz hasonlíthatnánk, mely próbálja értelmezhetővé átalakítani, transzformálni a Kozmikus tudatból (vagy ha úgy tetszik: Istenből) érkező üzeneteket. Minél összetettebb egy élőlény agya, annál bonyolultabb gondolkodása és szimbólumrendszere. Ám ebből az is következik, hogy ezt a bonyolult szimbólumrendszert nehezebb lesz értelmezni, hisz elemzéséhez nem elég fejlett agyunkat használnunk! Az intuícióinkra kell hagyatkoznunk.

   Így érkeztünk el arra a pontra, hogy megállapítsuk, nem csak élőlényenként, hanem egyénenként is rendkívül eltérő szélességű lehet az információ befogadási sáv. Ez azt jelenti, hogy különböző szimbólumok érvényesülnek minden emberben. Persze ez így nem egészen igaz, mert vannak olyan archetípusok, melyek minden egyénnél egyformák, és ennek két okát is megnevezhetjük. Az egyik a közös evolúciós múlt (egy nemzeten, csoporton belüli kulturális háttér), mely egy szélesebb csoport emlékképlenyomataira épül, ami beépült a közösség hagyományrendszerébe. A másik pedig a spirituális eredetünk (Kozmikus tudatúságunk) materializálódott szimbólumrendszere, mely vizuális formában teszi hozzáférhetőbbé számunkra az információt. Valójában Kozmikus jelképeinkből fejlődtek ki csoporttudatunk szimbólumrendszerei is, így végső soron egy álomforrás létét állapíthatjuk meg, ez pedig nem más, mint szellemi eredetünk, mely évezredekkel (vagy akár évmilliókkal) ezelőtt kiszakadt az egységből, hogy végig járja a tapasztalás iskoláját.

   Az álmok rendszere kapcsolatot mutat az emberiség metaforarendszerével (metafora= hasonlóságon alapuló képátvitel). Jorge Luis Borges: A költői mesterség című előadás gyűjteményében rávilágított, hogy az a sok millió metafora, melyet az emberiség használ alig néhány közös tőről ered. Tehát mikor például valaki ír egy verset régi metaforákat próbál áttranszformálni, egyedivé tenni. Valójában azonban minden költő metaforái ugyanarra a tőre, mindössze néhány ősi toposzra vezethetők vissza. Álmainkkal valószínűleg ugyanez a helyzet. Elménk játékának köszönhetően alakulnak ki teljesen egyedinek látszó jelképek álmainkban. Huj-ce kínai filozófus azt álmodta, hogy pillangó, s mikor felébredt nem tudta eldönteni, hogy ember-e, aki pillangónak álmodta magát, vagy pillangó, aki most álmában ember. Ez a szép metafora minket is elgondolkoztathatna.[1]

   Valóban mindannyian csak egy lehetséges világban élünk, egy adott, megismételhetetlen időpillanatban, olyan testben, amilyenben, de valójában mi létezik az időbeliségből kilépve? Sokan úgy gondolkoznak az álmokról, mint egy másik dimenzió lehetséges valóságáról, melyek átszűrődnek valamiképp a miénkbe, s tudatunk akaratlanul is fogja ezeket. Ez a gondolat messzemenőkig elrugaszkodik a valóságtól. Én nem támogatom, de nem is zárom ki lehetőségét.

Itt meg kell jegyeznem, hogy ha gondolatmenetem helyes és feltételezzük, hogy léteznek fejlett földönkívüli életformák, akkor elvétve kell, legyenek közös szimbólumok álmaikban és a mi álmainkban. Még ha ez furán hangzik is, igaz. Persze kulturális fejlődési programjuk miatt álmaik többsége teljesen más rendszerre épül, mint a mi álmainké, idegrendszerük fejlettségétől függően sokkal bonyolultabb is lehet, mint a miénk.

   Visszatérve saját álmainkhoz, meg kell, állapítsuk, hogy álmainkban vannak olyan elemek, melyeket nem tudunk egyszerűen álmoskönyvekkel megfejteni, mert teljesen egyéni üzenetet hordoznak. Behatóan meg kell ismernünk magunkat, hogy értelmezni tudjuk álmaink jelképeit. Ezért az álomfejtőnek pszichológus szerepbe kell bújnia, ha a maga vagy más álmait meg akarja érteni. Szembesülnünk kell magunkkal, hogy el tudjuk dönteni álmunkban, melyik az a szimbólum, ami valami egyedi üzenetet hordoz és melyik az, ami közösségi tudatunk öröksége. Rá kell jönnünk, hogy mindnyájunknak egyedi módon üzen a természet. A mi feladatunk, hogy megfejtsük ezeket, a kódokat, s ezzel könnyebbé tegyük az életben való boldogulásunkat.

   Szót kell, hogy ejtsek röviden arról, hogy sokszor álmainkban a napi történések lenyomatai jelentkeznek, máskor pedig vágyaink, vagy félelmeink kivetülései. Sőt az is előfordul, hogy álmaink közben külső tényezők beleszólnak álomvilágunkba. Például, ha valaki úgy fekszik, hogy kezében elszorítja a vérkeringést, és így az elzsibbad, akkor lehet, hogy azt fogja álmodni, hogy egy kutya megharapta karját. Álomfejtéskor tehát az ilyen tényezőket is be kell kalkulálnunk! Rémálmok esetén próbáljunk tudatosan szembenézni az ellenséges alakokkal, s így azok ártalmatlanná válnak (éjjel égethetünk védelmül kék gyertyát is).

   A tudatos álmodásról sincs lehetőségem sajnos bőven beszélni, de annyit meg kell említenem, hogy létezik egy módszer, mellyel álmainkban teljes tudatunkkal, éberen alakíthatjuk az eseményeket, és akár egy sokkal szebb világot teremthetünk magunknak, mely nem bomlik fel egyik éjszakáról a másikra, hanem éppoly valóságossá válhat, mint a materiális valóság. Félelmetesen hangzik, pedig igaz! Egyszer magam is tapasztaltam a tudatos álmodás egy kezdeti szintjét, de 16 évesen megrémített, az a hatalom, amit arra az időre kezembe kaptam. Azóta nem próbálkoztam a módszerrel, de a malajziai őserdő lakói, a primitív életmódot folytató Szenoik kisgyerekkoruktól fogva a tudatos álmodás módszerét alkalmazva élik életüket. A módszer elsajátításáról itt nincs módom írni, de igen jó szakirodalmakat találhatunk a témával kapcsolatban.

   Most pedig nézzük meg, milyen örökséget hagyott ránk a történelem az álomkutatás témájában. Az ősközösségi ember a természetet rejtélyesnek és kiszámíthatatlannak tartotta, természetfeletti erőt kezdett tulajdonítani neki. Ebben a misztifikáló folyamatban az ősember objektív gondolkodása mellett megjelent természetfelettiben, mint felfoghatatlan valóságban való hite. Ennek a gondolkodásmenetnek a kialakulása elsődlegesen az álomjelenség bonyolulttá válásával magyarázható. Az álmok már szélesebb sávú szellemi nyitottságot, testtől való lelki eltávolodást igényeltek. Az ember tudata, ahogy kialakult meghasadt, két világra szakította azt, ami fejlődése korábbi szakaszaiban természetesen megfért egymás mellett élettapasztalásában.

Egységesítenünk kell tudatunkat. Érjük el, hogy ne szakadjon ketté elménkben ez a két világ, hisz igazából oda-vissza hatás van köztük, és amit ma természetfelettinek nevezünk, az mind a természet részét képezi. Ha sikerül létrehoznunk magunkban ezt az egységes tudatot, át fogjuk látni a világ rendjét, érteni fogjuk minden jelképét.

 

 

Álomfejtés az írásos történelem kezdeteből

 

Kép Az álmok értelmezésére tett kísérletek valószínűleg egy idősek az emberiséggel. Az emberben mindig élt a kíváncsiság, mit üzenhetnek az „ősök, vagy az istenek szellemei” a másvilágról.

IV. Thotmesz fáraó legendás álmával nagy kegyben részesült i.e. 1450 körül, ha valóban megtörtént eseményről van szó. Thotmesznek a legenda szerint álmában Ré-Harahti napisten alakjában megjelent a Szfinx és megkérte, hogy szabadítsa ki a homokból testét. Cserébe megígérte, hogy az ifjút Egyiptom uralkodójává teszi. Az ifjú teljesítette a Szfinx kérését és kiásatta a hatalmas kőszobrot, és a Szfinx ígérete is teljesült, IV. Thotmesz néven uralkodó lett a fiúból, aki sokáig uralkodhatott eredményesen. A történteket egy kőtáblába vésték, amit emlékül a Szfinx előtt állították fel.

Az egyiptomi beavatottak, de lehet, hogy a hétköznapi emberek is már alkalmazták az álomfejtést jövendölésre. A beteg, vagy helyette a pap, frissen áldozott kosok bőrére feküdt és álmából a pap következtetett az orvoslás módjaira. Már időszámításunk előtt 2000 körülről is maradt ránk álomfejtéssel foglalkozó papirusz Egyiptomból. A nép nem győzte az álomfejtések költségeit, ezért feltehetően egészen korán keletkezhettek álmoskönyvek (illetve papiruszok), melyekben az egyes álmok jelentését megállapították. A legrégibb álmoskönyv töredékeit Ninivében találták téglaköveken.[2]

Nabukodonozornak, Babilon egykori uralkodójának esetét Dániel próféta könyvében olvashatjuk. Egyik reggel a király ébredése után nem tudott visszaemlékezni álmára, de az volt az érzése, hogy isteni üzenet volt benne, ezért összehívatta bölcseit, ám azok tehetetlenek voltak. Dániel próféta, aki már korábban is számos látomást és álmot megfejtett Istenhez fohászkodott, hogy tárja fel előtte a király álmát. Éjjel valóban részesült egy különös látomásban. Olyan alakot látott, melynek feje aranyból, mellkasa és karjai ezüstből, hasa és combja bronzból, alsó lábszára vasból volt, lábfeje pedig részint vasból, részint agyagból. Az alakot egy kő pusztította el, ami heggyé változott majd elborította az egész Földet. A király ráismert álmára a fiú látomásában. A próféta elemzése szerint az aranyfej a király uralkodását, az alak többi része pedig az uralom hanyatlását jelképezik, és a sorban következő uralkodók alatt teljes összeomlással fenyegetnek. Ám ezután Isten hozza létre azt a királyságot, mely örökké fog állni. A király elismerve Dániel bölcsességét magas hivatali tisztségbe helyezte.[3]

A bibliai Jákob-létra már toposz értékű. Alig van, aki ne hallott volna még róla. Jákob ószövetségi pátriárka testvére, Ézsau elől menekült, akitől az elsőszülöttség jogát ravasz csellel szerezte meg. Mikor megpihent a szabadban, feje alá egy követ rakott. Álmában egy létra ereszkedett le a mennyből. Az Úr angyalai jártak le-fel a létrán. Isten hangja pedig azt mondta Jákobnak, hogy neki ajándékozza ezt a földet és „el nem hagylaktéged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam”. Jákob megrettent az álomtól, de felvette azt a követ mely feje alatt volt álma közben, és oszlopul állította fel azt, majd olajat öntött tetejére és „nevezé annak a helynek nevét Béthelnek”. Később valóban ő lett Izrael valamennyi törzsének őse.[4]

A látnok álmokra az idők kezdete óta van példa az emberiség történetében. A legközismertebb példa a profetikus álmokra a Bibliában található hét szűk és hét bő esztendőt jelző álom, melyet József fejtett meg az ószövetségi Egyiptomban.

Nagy Sándor i.e. 332-ben ostromolta Thürosz városát, mely a főníciaké volt, álmában látott egy táncoló szatírt. Álomfejtője, Arisztander ötletes magyarázattal szolgált az álomra: a szatír görög neve „satyros”, ami két részre bontva sa Tyrosnak is olvasható, ami annyit jelent, hogy „Thürosz a tiéd”. Nagy Sándor hadjáratát fojtatva valóban bevette Thürosz városát.

A legrégibb részletes álmoskönyvet, amiről tudomásunk van az ephézoszi Artemidorosz készítette a II. században. A 17. században lefordították angolra, és 1800-ig 32 újabb kiadást ért meg; Freud is használta kutatásaihoz, és sokak szerint ma is alkalmas segédeszköz az álmoskönyvek összeállításánál, bár szövegkritikai szempontból kérdéses, mennyire hitelesek és pontosak az utóbbi évszázadokban elkészített másolatai és fordításai.

Mellesleg a legrégibb magyar nyelvű, nyomtatot álmoskönyv 1635-ben jelentek meg Debrecenben, de német nyelven Szebenen már 1616-ban kiadták nyomtatott formában. Az elkövetkező évszázadra ennek a kötetnek az újabb kiadásai szolgáltattak alapanyagot az álomfejtéssel foglalkozók munkájához.[5]

 

 

 

ESP megnyilvánulások álmainkban

 

Az ESP (=érzékszerveken túli érzékelés) jelensége a parapszichológusok egyik fő kutatási területe, mely többek között magában foglalja a távolérzékelést (=clairvoyanc), a személyek közötti gondolatátvitelt (=telepátia) és a jövőbe érzékelést, s az utóbbi két csoporton belül a látnok-álmokat is. A kutatások szerint a spontán érzékszerveken túli érzékelések 50%-a alvó egyéneknél jelentkezik. Ez is bizonyítja, hogy álomállapotban az ember kozmikus tudatával teremt kapcsolatot, és magasabb szinten képes érzékelni a valóságot.

   Az első jelentős ESP-vel kapcsolatos álomkutatást Dr. Montague Ullman végezte, aki pszichoanalitikusként sok betegétől hallott előérzetes álmokról. A kísérleti csoportot egy ír származású médium, Eileen Garrett hozta létre a Parapszichológiai Alapítvány keretein belül. 1962 és 1978 között Ullman New Yorkban, egy álomkutatási laborban dolgozott.

Kutatómunkájában segítségére volt Nathaniel Kleitman parapszichológus felfedezése, melynek köszönhetően gépek segítségével követni lehetett az álom szakaszait. Kleitman abból indult ki, hogy alvás közben az ember szemizmaiban erős gyors rezdülések érezhetőek. Ha az embert felébresztik a gyors szemmozgások periódusában (=REM szakasz), akkor bizonyosan álmodás közben zavarják meg. Az alvás egyéb szakaszait álmatlan alvásnak (= non-REM, nREM szakasz) nevezik.

Az agy elektromos működését rögzítő elektroenkefalográfhoz (=EEG) kötött REM-detektorok segítségével pontosan lehet követni az álomperiódusait.  Kleitman felfedezése megteremtette az objektív álomszakasz-mérés feltételeit.

   Ullman 1964-es kísérletének egyetlen alanya Dr. William Erwin, pszichológus volt. Hét éjszakán át folyt az alany megfigyelése, aki a vizsgálatok során egy REM/EEG műszerhez kapcsolva feküdt szobájában, míg egy másik helyiségben valaki telepatikusan megpróbálta eljuttatni neki mit ábrázolt a nála lévő kép, amit egész éjjel figyelt. A képet véletlenszerűen választották ki nagyszámú művészi reprodukció közül. Mikor a kísérleti alany éppen álmodott, a mellette lévő kísérletvezető jelzett a képet néző egyénnek, aki akkor arra koncentrált, hogy a kép témájával befolyásolja az álmodót. A REM-szakasz után felkeltették az alanyt, akinek el kellett mesélnie minden apró részletét álmának. A küldő egyén egyáltalán nem találkozott sem a kísérletvezetővel, sem a fogadóval még reggel, a kísérlet egyes szakaszainak befejezése után sem.

   Ullman a hétéjszakás kísérlet után értékelte a hét reprodukciót és a kísérleti alany álmairól készített feljegyzéseket, majd a kísérleti anyagot elküldte három független bírálóhoz. Azt kérte tőlük, rakják sorrendbe a képeket az álmok leírása alapján úgy, hogy első helyre kerüljön az álomleíráshoz leginkább hasonló kép. A bírálók természetesen nem ismerték a részleteket, nem tudták milyen sorrendben használták fel az egyes reprodukciókat, így egyedi, szubjektív véleményt alkottak. Az eredmények a vártnál gyengébbek voltak, de jobbak voltak, mintha csupán a véletlen játszott volna szerepet. Az ESP tehát feltehetően közrejátszott Ullman kísérletében.°

 

 

 

Álom terápiák

 

Kép Az emberek gyakran őrlődnek lefekvés után feloldozatlan problémáik miatt. Rám 14-16 éves koromban különösen igaz volt, hogy miután lefeküdtem még legalább egy órát, de néha egy fél éjszakát annak az átgondolásával töltöttem, hogy milyyen hibákat követtem el aznap és mennyi megoldatlan probléma vár még rám, mikor felébredek. Van azonban megol-dás az effajta alvászavarokra is!

Az érzékeny emberek, akik még nem találtak biztos kapaszkodót az életben különösképpen szenvednek ilyen álomzavarokkal, de azok is akiknek valamiért rossz a lelkiismeretük. Először is szembe kell néznünk a tényekkel, és el kell ismernünk hibáinkat, tévedéseinket, hogy aztán könnyebben át tudjuk formálni a dolgokat olyanra, amilyennek szeretnénk, hogy legyenek.

   Vizualizálnunk kell magunk előtt a problémák megoldását! Mikor lefekszünk, elalvás előtt képzeljük el, hogy adott problémahelyzet jó kimenetellel ér véget. Alakítsuk képzeletünkkel az eseményszálakat szabadon, de önző érdekek nélkül. Ha csak a szeretet vezérel minket, és őszintén hiszünk abban, amit imaginálunk (=elképzelünk), akkor a képek meg fognak valósulni! Alkalmazhatjuk például ezt a technikát, akkor, ha lámpalázasak vagyunk, de szóban kell vizsgáznunk, vagy előadást tartanunk. Képzeljük el a vizsga előtti este, hogy magabiztosan és sikeresen fogunk szerepelni. Nem elég erre gondolni, látnunk kell magunk előtt, le kell játszanunk fejünkben az eseményeket, hogy tényleg megvalósulhassanak. Lehetséges, hogy álmainkban is könnyebben útmutatásra találunk, ha ezt a módszert alkalmazzuk.

   Szintén jó megoldás este hideg zuhanyt venni, majd lefeküdve ágyunkba megválaszolni három kérdést. Először is: 1. „Történt ma velem valami értékes dolog?” Válaszunk általában igen lesz, az kell, hogy legyen, ha csak egy apró öröm is jut eszünkbe. 2. „Megbántott engem ma valaki?” Sajnos legtöbbször igennel fogunk felelni, de mosollyal az arcunkon mondjuk ezt: „Szeretem őt, ezért megbocsátok neki.” Ezután tegyük fel a harmadik kérdést is: 3. „Megbántottam ma valakit?” Jól mérlegeljünk, és legyünk őszinték, majd gondoljunk azokra, akiket esetleg megsértettünk, és gondoljuk ezt mosollyal az arcunkon: „Szeretem őt, ezért megbocsátok neki.”

Richard Moore angol pszichológus álomterápiája a következő: „ha valaki megtanul tiszta fejjel elaludni, akkor a megoldást fogja megálmodni! Hatvanöt kliensemet tanítottam meg az elalvás művészetére. A gyakorlat egyszerű: lefekvés előtt minden, bennünket nyomasztó gondunkat írjuk fel egy darab papírra, amit zárjunk el valami dobozba! Utána az ágyban mélyeket lélegezve gondoljunk arra, hogy a gondok most nincsenek velünk! Orrunkon lélegezzük be, szánkon pedig ki a levegőt! Számolhatjuk is lélegzésünket, lehetőleg háromszáztól visszafelé. Az eredmény garantált!”

Moore betegei között akadt, akinek ez a módszer ESP képességet adott! Egy kilenc éves kislány jóstehetségre tett szert, még egy ötvenéves nő telepatikus képességei erősödtek fel. A terapeuta szerint, „ha elménket kiürítve térünk aludni, a kollektív tudatmezővel érintkezünk, melyről tudni kell, hogy minden létező információt tartalmaz. Az egyén karakterétől és fejlettségétől függ, hogy milyen ismeretek birtokába jut.”[6]

Azt hiszem, Moore elméleti és gyakorlati kutatásai egybehangzanak azzal, amit korábban már megállapítottunk, tehát, hogy mindannyian egy egységes tudatból nyerjük álmainkat és egyéb pszichikus képességeinket, csak épp egészen eltérő sávban jutunk hozzájuk, így sok esetben másképp kell értelmeznünk álmainkat.

Negyedik módszerünk azoknak próbál segítséget nyújtani, akik szeretnének emlékezni minden reggel álmaikra, de valamiért nagyon ritkán sikerül ez nekik. Ha ön is ilyen, nagyon ajánlom, hogy gondolkozzon el azon a kérdésen, létezik-e egy angyal, aki vigyáz ránk, figyeli minden lépésünket és próbál segítséget nyújtani utunkon. Biztosan volt már önnel is, hogy pl. le akart lépni a járdáról, de valamilyen belső megfontolásból mégis várt egy pillanatot, s ekkor a semmiből egy kocsi tűnt fel, ami pont elütötte volna, ha lelép az útról. Ilyenkor jobb esetben az embert elkapja az érzés, hogy itt valaki segített neki belső üzenetével, rosszabb esetben csak utána kiabál a kocsinak, vagy mormog magában valamit, ara nem is gondolva, hogy intuícióján keresztül angyala épp most mentette meg az életét.

   Tudnunk kell, hogy ezek az angyalok még nem éltek földi testben, így nem ismerik a testi fájdalmat. Úgyhogy ha rossz úton járunk, akár azt is megteszik az érdekünkben, hogy eltörik lábunkat, hogy ne tudjunk elmenni a sarokra kocsmázni. Persze a legtöbb alkoholistát ez nem állítja meg. Kisarkított példa, de ez az igazság, úgyhogy érdemes figyelnünk minden jelzésükre, hogy ne kerüljünk ilyen megrázónak látszó helyzetekbe.

   Visszatérve az álomterápiákhoz, ideje rátérnünk, miként szolgálhat minket magasabb entitások abban, hogy emlékezzünk álmainkra. Egészen egyszerű az egész. Este vigyünk be egy pohár vizet a szobánkba, s mikor már minden külső zavaró tényezőt kikapcsoltunk magunk körül (tévét, rádiót, lámpát), akkor vegyük kezünkbe a poharat és szólítsuk meg őrangyalunkat, szeretettel és hittel forduljunk hozzá. Előtte tényleg nincs mit szégyellnünk! Kérjük meg, hogy segítsen nekünk abban, hogy reggel emlékezzünk álmunkra, ha valamilyen üzenetet kell befogadnunk. Miután ezt elmondtuk és előre is megköszöntük segítségét, igyuk meg a pohár víz felét (és ne az egészet!), majd feküdjünk le és aludjunk. Reggel, amint felébredünk, vegyünk kezünkbe a poharat és igyuk meg a víz másik felét. Ez adja a programot, amitől azonnal visszaemlékszünk álmainkra.

Fontos, hogy ezután, vagy ha egyből emlékszünk, ébredés után egy kis noteszbe jegyezzük fel az álmokat, hogy megtanulhassuk saját szimbólumrendszerünket. Ez napi tíz percnél nem vesz többet igénybe, s egy év tapasztalataival életre szóló képességet alapozhatunk meg. Megtanulhatjuk a természetnek azt a nyelvét, melyen csakis minket szólít meg segítő szándékkal!

 

Sok szerencsét és kitartást kívánok a vállalkozó szellemű Álomfejtőknek!



[1] Borges, Jorge Luis, A költői mesterség,  Budapest, 2002, Európa Könyvkiadó, 35-36.

[2]Misztikusok és prófétá,. Csodák és rejtélyek, Kisújszállás, 2000, Szalay Könyvkiadó, 22.

[3] Dániel próféta könyve, 2, 1-49 vers.

[4] Mózes I. könyve, 28, 11-19 vers.

[5] Régi Magyar Nyomtatványok, II. kötet, 1124-es, 1603-as tétel.

°Hans J. Eysenck, Carl Sargent: Mégis van magyarázat? A paranormális jelenségek titkai, Budapest, 1994, Magyar Könyvkub, 63-66.

[6]Shambala, Leslie: Az álmok világa, 2003. április, HIHETETLEN!, 11.

 

 

 

 

Vomina - 2006

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

köszönet

(Janox, 2008.03.31 09:15)

Nagyon szépen köszönöm! :)
Igyekszek!

gondolat

(Angyal, 2008.03.27 14:47)

Szia Janox!
Nagyon tettszik a cikk!Írj még sok hasonlót!
Szép napot!