Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zelemér, az Ősi tudást hordozó falu

2008.03.13

Vomina:

  Zelemér, az Ősi tudást hordozó "falu"

Kép

Miről is van szó?

    Évekkel ezelőtt hallottam először a legendáról, ami a ma Hajdúböszörményhez tartozó Bodaszőlő feledésbe merült múltjában gyökeredzik. Ezen a kis településen ugyanis állt valamikor egy templom, (és mellette sokak szerint egy vár is) melyhez a nép legendák egész szövevényét kapcsolta. Mára már csak a templom romja maradt ránk, mely egy dombon fekszik, és misztikus, ám egyszerű szépségével gondolkodóba ejti az embereket.

   Vajon valóban létezik az elfeledett földalatti alagút Hajdúböszörmény és Bodaszőlő (régi nevén Zelemér) között, melyről néhányak tudatában még élnek képzetek a nagyszülők meséiből? Ha igen, mi okból és kik építhették ezt? Milyen jelek, bizonyítékok törnek felszínre a múltból, melyek most tanulmányom megírására késztetnek? Előrebocsátom, bizonyosan vannak jelek, amiket nem szabad egyszerűen félresepernünk.

  Egy olyan rejtélyről fogok most szólni, mely igen szűk körben ismert. A hajdúság csekély rétegén és bizonyos ezoterikus csoportokon kívül még csak érintőlegesen sincsenek tisztában annak lehetőségével az emberek, hogy Zelemér valaha egyáltalán létezett. Ha be tudnánk bizonyítani, mindannak megalapozottságát, amit az orális hagyomány megőrzött a 19. századig, majd pedig írók keze alatt átdolgozva rögzült, bizonyára országos jelentőségű felfedezéshullám indulhatna el. Először is tehát érveket kell felsorakoztatnunk a téma létjogosultsága mellett, mielőtt a misztikumot sem nélkülöző titkok nyomába erednénk.

Kép    A Vasárnapi Újság 1860-as évfolyamának egyik lapjában megjelent egy cikk Zeleméri csonkatorony címmel. „Debreczentől valami egyóra járásra Hajdu-Böszörmény határában a zeleméri pusztán, Boda és Rákócz erdőségek alatt egy dombon fekszik e rom. Ennek eredetéről nem lehet bizonyost mondani, de hogy itt hajdan falu és vár is volt, azt adatokon kívül maga a hely fekvése is eléggé mutatja. Bár e rom csak a falubeli templom volt, de ha a néző a toronyról eltekint, megláthatja hol kellett a várnak lennie. Mindjárt a torony alatt egy lapály veszi eredetét, mely hajdan folyam lehetett, s mintegy dűlő földnyire a romtól két magas oromzatot sánczként kerít be s itt újra egyet kanyarodva tovanyúlik el. Mint mondók eredetéről mit sem tudnak, elpusztulásáról is különféleképen beszélnek, különösen a nép száján több rege él róla.”

    Ahogy a cikkben is említik („adatok”) lenniük kellett ezt megelőző nyomtatott vagy írásos feljegyzéseknek a várral és történetével kapcsolatosan, ám ezekről a dokumentumokról nincs tudomásunk. Viszont a szájhagyomány megőrzött egy-két érdekes mesét számunkra, amit tanulságos meghallgatni és belső füleinket használva megvizsgálni a szavakat.

 

A szép Maricza története

   Galánffy Lajos A szép Maricza Története című elbeszélése 1884-ben jelent meg elsőként a Debreczeni Ellenőr című lapban (később,1893-ban pedig a Hajdúböszörmény és vidéke című folyóirat lapjain). Az író leszögezte, hogy története nem kitaláció, s ezt feltehetően nem csupán a realista indíttatású hatáskeltés érdekében tette: „A szép Maricza története a napokban jutott tudomásomra. Egy 80 évet meghaladt böszörményi ember mesélte azt el nekem. Igaz-e az, megfelel-e az a valóságnak csak megközelítőleg is, nem állok érte jót”. A zeleméri templom körül egykor várfal is állt, „legalább erre enged következtetni az: hogy a templom környékén csekélyebb ásás mellett a körül futó várfalakra bukkanunk.”

    A monda szerint a romok délnyugati oldalán állt egy bástyaszerű épület, ahol egy Vaszil nevezetű gazdag rácz élt lányával, a szép Mariczával. A rácz vezér Daniló, az apa barátja a lány szépségét érkezett megcsodálni... Egy szép őszi este, mikor az apa bökönyi határon portyázott, lánya a bástyaszerű építmény legmagasabb csúcsán énekelt. Daniló azonban szerelmi vallomásával megzavarta nyugodt tevékenységében és miután visszautasította a vezért, (hiszen el volt jegyezve) az vadul rátámadt. A dulakodás közben a bástya szélére értek, ahol a lány vesztét érezve, csak hogy tisztességét megőrizze, inkább a halált választotta, és magával rántotta az idősödő, de a vágytól megvadult vezért a „hegyes karókkal, éles kövekkel megrakott mély árokba”. Maricza azonnal szörnyet halt, Daniló azonban csak lábát törte. Nem sokkal később az öreg Vaszil és Maricza jegyese is megérkeztek, és elszörnyülködtek a látványtól, ami őket fogadta.

   „A szép Maricza holttestét zöld gallyakból rögtönzött nyugágyon emelték a hazatérő munkások a bástya dísztermébe…” „Vaszil egy három öles magasságú tölgyfa karót hegyezett meg, aztán dühében és fájdalmában Danilót elevenen ráhúzatta, rőzsefát, szalmát, forgácsot rakatott alá, mindezeket leöntötte olajjal, meggyújtotta a rögtönzött máglyát, s megsütötte a pokolfajzatot.” A hold fényénél temették el Mariczát, és egymás nyakába borulva sírtak a kemény harcosok. Másnap az öreg Vaszil leromboltatta az egész várat, elégettette bútorait, „beolvasztatta minden aranyát, ezüstjét, leborult utoljára a szép Maricza sírjára s aztán martalóczaival együtt eltűnt a vidékről. / A sírt, bástyát, templomot még inkább széthányták a hajdúk.”

   „A szép Maricza halálának évforduló éjjelén több éveken keresztül két magas [fehér] árny jelent meg a Csonka torony aljában, nyugtalanul keresni látszottak valamit. A régi öregek azt rebesgették, hogy az öreg Vaszil és jegyesének hazajáró lelkei azok, kik a szép Maricza sírját keresik.” Vajon hihetünk a szájhagyománynak? Tényleg szellemjárás volt Zeleméren? A szkepticizmust félre téve feltételezem, hogy az emberek tényleg láttak árnyakat, vagy érzékeltek valamilyen fényjelenséget. De vajon tényleg „egyszerű” kísértetek voltak ezek, vagy valami más?  Erre a kérdésre is megpróbálunk választ adni a későbbiekben, de maradjunk egyelőre a tényszerű forrásanyagok elemzésénél.

 

Kép

A Boda monda

   Porcsalmy Gyula nevéhez fűződik az ún. „Boda monda” elemeinek regénnyé formálása. A mű regényének fejezetei először a Hajdúböszörmény és Vidéke c. hetilapban kerültek közszemlére 1891-1892-ben. 1893-ban önálló kötetként is megjelent Boda Katalin címen.

   A regény népmondai elemeiről megoszlanak a vélemények. Kérdéses ugyanis, hogy elsősorban népi hagyományokra épül-e, vagy puszta kitaláció a regény és csak utólag költötte hozzá a szájhagyomány saját anekdotáit. Az író ezt írja: „Ezen regény bár históriai tényekkel van is kapcsolatba hozva, főleg mondai alapokon nyugszik, különösen az a része, a mely az egészében a legfőbb.”

   A szép Maricza története és a Boda monda fő motívumai megegyeznek. A regényben is jelen van a reménytelen szerelem, a gyilkosság, az apa kivégzési parancsa, és az áldozat eltemetése. A személyek nevei és a kerettörténet azonban egészen eltérő. A regényben Pallagi személyesíti meg az apát (=Vaszil), Debóra az áldozat (=Maricza), Szomolynek a gyilkos (=Daniló), akit a szolgák (és nem a martalóczok végeznek ki) uruk parancsára. A Boda Katalinban a gyilkost nem karóba húzzák, hanem felakasztják. Porcsalmy művének csúcspontján felhasználta a zöld gallyak motívumát (, melyen Maricza testét a toronyba emelték), a két szerelmes ravatalának felépítésére. „A kőomladékon zöld gallyakból ravatal volt készítve azon feküdt a két holttest: Boda Kataliné s Kendeyé…” Meg kell még említeni, hogy Porcsalmy nagyban épített a Báthory családhoz kapcsolódó mondai hagyományokra is, de ezekről a téma terjengőssége miatt most nem beszélünk részletesen. Azt a felismerést azonban meg kell említenünk, amit Szekeres Gyula megjegyzett „Rejtett hagyományok” című művében: a mondai hagyományok továbbélését több tényező befolyásolja. A közösség tudata határozza meg, hogy mely elemek maradnak meg, amiatt, hogy fontosnak tartják őket, és melyek alakulnak át. A Báthory családhoz kapcsolódó mondák közül például Pocsolmy regényében néhányat más személyekre rávetítve használ fel (pl. a lány földalatti raboskodása).

   A kísértet motívum sem csak Galánffy szövegének jellegzetessége! Porcsalmy a következőket írja: „a böszörményi nagy erdőben bujkálóknak kétszeres okuk volt kerülni a Boda kastélyt és Zelemér romjainak tájékát. Azt rebesgették, hogy kísértet jár a romok közt, női ruhában , ki éjjelenként szétbontott hajjal kóborol a romok közt s a templom romlatag falai meg a Boda kastély mellett a Szomolynek hegynél leborul, jajgat, sír, imádkozik. A szerencsétlenek nem merészeltek a náluk még szerencsétlenebbhez közelíteni sem. Kerülték azt a tájékot már messziről, a hol az a szellem járt-kelt.” Ne feledje szavam a kedves olvasó, mert a kísértetek témájához később még visszatérünk!

   A Boda monda még számos érdekes momentumot hordoz magában, melyek közül néhányat még érintünk, de csak azokat, melyek közelebb vihetnek minket a zeleméri csonkatemplom titkának megismeréséhez.

 

A település története, nevének eredete

   Porcsalmy – egy állítólagosan Sillye Gábor főispántól származó mondatból kiindulva, amit azonban nem találtak meg a kutatók – a Boda családra vezeti vissza a település nevét. Valójában azonban nem valószínű, hogy létezett ez a családnév. Ahogy Szekeres Gyula írja: „A valós eseményekben szó sincs Boda nevezetű családról, s a történések is jóval a hajdúk idetelepítése előtti időkre nyúlnak vissza”

A Gomboch-Melich-féle Magyar Ethymologiai Szótár szerint: Boda Árpád-kori személynév, amely lehet a Bod vagy Bud személynevek kicsinyítőképzős alakja.” 1496-ban II. Ulászlónak adják hírül, hogy a Zeleméri és Derzsi családok tagjai között birtokperben hozott ítéleteket végrehajtották, Zelemér határát megosztották közöttük. A terület nagy részét bokros erdő borította, e megnevezett erdők között szerepel a „Bodagyakra” elnevezés is. Ez alapján új etimológiai értelmezési lehetőség merül fel, amit Szekeres Gyula vett észre. A Czuczor-Fogarasi-féle A Magyar Nyelv Szótára szerint a BOD, elvont gyök, melynek származékai valami gömbölyűt, kerekdedet, kanyarodottat, keringést jelentenek. A GYAKOR szót a következőképp elemzi a szótár: „Erederti legtöbbszöri szúrást vagy több ízben szúrót jelent. Általában bevett értelménél fogva am. 1.) Ismételt, több ízben előforduló.”

   A Bodagyakrából rövidült Boda elnevezéssel tehát egy Zelemér területén elterült, nyomiban még ma is létező erdőséget jelöltek. De vajon miért vált dominánssá ez a megnevezés az évszázadok alatt? A középkorban jelentős szerepe volt a misztikának az emberek hétköznapjaiban, a hiedelemvilág jelentősen befolyásolta életüket. Az erdő önmagában is a rejtélyek szimbóluma volt az emberiség ősalkonya óta, hisz az emberek sosem tudhatták, mit találnak a fák rengetegében. Ami pedig még sokkal fontosabb, már az előmagyar korból is kézzelfogható nyomaira bukkantak annak, hogy hitvilágunkat a fa motívum mindig is meghatározta. Az Urál hegység keleti felén nagyszámú barlangrajz került elő, melyeken világfák képeit is megjelenítették az i. e. IV-III. évezredben. Az égitestek a felső világot, a halak és csúszómászók az alsó világot jelképezték, melyek keresztező-pontjában az emberi élet színtere helyezkedett el. Későbbi korokban világfa motívum a tarsolylemezek, hajfonatkorongok, kerámiák és egyéb eszközök állandó szimbólumává vált. Bizonyára a Zelemér területén élő faluközösség hitvilága valamilyen módon hordozta magában ősi „pogány” gyökereit, és így az erdőt szent területnek tekinthették.

   Zelemér települést tehát feltehetően soha nem birtokolta Boda nevezetű család. Legalábbis az írásos adatok azt bizonyítják, hogy már 1332-ben a „Gutkeledek Majádi főágából származó és a Báthoryakkal közös őst számontartó Zeleméri család Mihály nevű tagjának birtoka”. Módy György tanulmányából kiderül, hogy már a XI-XII: század fordulóján az övék volt Zelemér. A késő gótikus stílusú templomot is ők építették 1310-20 körül. Nem zárhatjuk ki azonban annak lehetőségét, hogy korábban is állt itt legalább egy fatemplom, vagy favár (hiszen a kővárak építését csak a XIII. század végén, IV. Béla rendelte el, akkortól vált általánossá). Ezt megelőzően ugyanis egyáltalán nem volt jellemző a kővár építés, így nem csoda, hogy csekély leletanyag áll rendelkezésünkre ebből az időszakból.

   1542 és 1574 között Zeleméri Miklós a németek mellé állt, seregével Zelemérről elindulva a Schwendi Lázárhoz a német fővezérhez csatlakozott. A János Zsigmond megsegítésére érkező török hadak egyik vezére Hasszán, a temesvári basa a védtelenül hagyott Zelemért kifosztotta és felgyújtotta. Az 1570-es években a lakosság visszatért és a falut újra felépítette. 1594-ben azonban a törökök segítésére tatárhad söpört végig az országon, Zelemért is majdnem a földdel tette egyenlővé. 1598. évi dika jegyzék Zelemért fel sem tünteti. Zelemér egy Debrecennel való csereszerződés révén jutott Böszörmény fennhatósága alá, melyet Böszörmény városa 1831-ben fogadott el.

   Néhány ezoterikus csoport a „Zelemér” elnevezést megpróbálta azzal magyarázni, hogy az a „szellem” és az „érés” szó kapcsolatának származéka, azt feltételezve, hogy olyan helyet jelöl, ahol egy nagy személyiség lelke éretté vált. Egyesek azt feltételezik, hogy Attila király ezen a területen nevelkedhetett. Ez szépen hangzik, csakhogy a „szellem” szavunk nyelvújítás korában keletkezett, tehát nem ősi eredetű. Vajon lehet egyáltalán esélyünk rávilágítani az elnevezés mélyebb jelentésére? A későbbiekben erre is kísérletet teszünk.

Kép

Földalatti alagútrendszer 

    A Boda Katalin mondában is megjelent a földalatti alagútrendszer, melyet Porcsalmy regénye cselekményének részévé tett. „Van egy alagút, mely a Boda uram kastélyába vezet…”

   A regény felhasznál egy olyan mondai elemet, ami az egész országban elterjedt volt. A „veres barátok” csellel rabolják el a címszereplőt egy alagúton keresztül. Elhitették ugyanis vele a vár ostromának ideje alatt, hogy menteni akarják. Ezután egy évig raboskodik a pincében a mű szerint.

   A veres barátokról – akik nevüket vörös csuhájukról kapták – az a hír járta a régióban, hogy fiatal nőket lopkodnak, akik aztán sohasem kerülnek elő.  Persze felmerül a kérdés, milyen alapokon nyugodhat ez a feltevés. Más területeken is szólnak történetek a barátokról. Egy a mai Románia területén lévő Tóti nevű települési beszámoló szerint (ami kb. 70 km-re van Bodaszőlőtől) a veres barátokat állítólag a XII-XIII. században telepítettek be Németországból, és a mai Gézadomb tetején kolostort hoztak létre, ahonnan valamiféle alagútrendszer ágazott el a föld alatt, a barátok ott közlekedtek Ábrámba, Margittára. Nem keveredtek a falu népével, tartottak is tőlük az emberek. Állítólag a kolostor helyén később „olyan hosszú emberi lábszárcsontok kerültek elő, mint egy-egy lóé, szarvasmarháé, a koponyacsontok nagysága, pedig, mint egy-egy szakajtókosár volt.” (Adatközlő: Liszkay Kálmán (48) – Bende-Tóth Tibor, 1980. Tóti. Lásd: Faragó József – Fábián Imre: Bihari népmondák, 1995, 229-230.)

   Szekeres Gyula rávilágított, hogy a veres barátok elnevezés valójában a templomos lovagokra utal, akik III. Béla idejében jöttek az országba, a keresztes hadjáratok idején. A fehér köpenyre hímzett vörös keresztről kapták a vörös barát elnevezést, mely a negatívabb tartalmú „veres barát” elnevezésként maradt fenn a népnyelvben. Bár a népnyelv talán kapcsolatot vélt felfedezni köztük és az alagutak között, vajon mi támasztja alá, hogy az alagútrendszerek létrehozói ők? Mi célból építhettek volna többtíz kilométeres alagutakat? Pusztán azért, hogy elkerüljék a nyilvánosságot?

Köztudott, hogy a templomosok különös hagyományait Nyugat-Európában sok legenda övezte. A Templomos Rendet 1119 körül alapították. Ez a rend a XII. században pénzügyletei révén tett szert arra az egyházi és világi függetlenségre, amit aztán IV. Fülöp francia király tört meg 1307. október 13-án, amikor a kutatók szerint pénzhiányban szenvedett. Letartóztatta a Franciaországban tartózkodó 2000 templomos lovagot, lefoglalta vagyonukat és megvádolta őket, hogy egy óriási kecske képében megjelenő ördögöt, Baphotepet tisztelnek, avatási ceremóniáikon pedig megtagadják a szentségeket és a keresztet. Kínzások hatására bevallották a minden valószínűség szerint pusztán koholt vádakat. Akik megpróbálták visszavonni a vallomást, azokat megégették… Vad feltételezés lenne arra gondolnunk, hogy a magyarországi templomosok titkos szertartásaik lebonyolításának céljából építették az alagutakat. Vagy mégis ez lenne az igazság? A templomosok kérdésére is visszatérünk még, de előbb nézzük a tényeket.

Gárdonyi Géza is említ egy földalatti alagútrendszert, ami az egri vár alatt húzódik az Egri csillagokban. A regény 5. részének 1. fejezetében a következőket olvashatjuk: „Éva kiterjesztette a vár rajzát, és hosszasan belemerült annak szemlélésébe. Ha a várat még a magyarok bejövetele előtt építették… a mostaniak nem is tudhatják, mi van alatta. Íme, itt van a templom, s innen ágazódik széjjel három föld alatti út. Ezeket csakugyan belőhették. De itt a negyedik út, ez a mostani palota alá viszen, s messze van a többitől.” Vajon Éva itt nem az író szócsöve, aki kimondja, hogy a földalatti alagútrendszerek szerte az országban egy honfoglalás előtti kultúra termékei lehetnek? Nem véletlen mondta a híres író a hajdú nép múltjáról szóló regényre a következőket: „Ami az egrieknek az Egri csillagok, az – vonatkozásaiban – a hajdúknak a Boda Katalin.” Talán szíve mélyén olyan dologra érzett rá, ami mitológiába illő képzeteket ébreszthet bennünk egy olyan világról, amiben még mindaz természetes lehetett, amit ma mesének tartanak az emberek.

   Szent István korából is maradtak fenn alagút mondák. „Helyi hagyomány szerint Esztergomot alagút kötötte össze Párkánnyal, s azt István is használta. A Garamkövesdiek úgy tudják, hogy a Garam alatt is folytatódott az alagút, és István Garamkövesden is járt.”[1] Ha ez valóban igaz, akkor talán bizonyítékot kapunk annak igazolására, hogy a magyar törzsek a Kárpát-medencébe nem 896-ban érkeztek először. Aligha feltételezhetjük, hogy elkezdtek néhány évtizeddel a letelepedés után szerte az országban alagutakat építeni, méghozzá olyan mérvűeket, amik folyók alatt vezetnek át, vagy egymástól többtíz kilométer távolságra lévő városokat kötnek össze! Ha elfogadjuk a kettős honfoglalás elméletét, mely szerint már évszázadokkal előbb voltak a Kárpát-medencében magyar törzsek (avarok), arra a következtetésre juthatunk, hogy István talán a templom-építészetet azért szorgalmazta annyira, mert a régi szent pontokat méltó jelzéssel akarta illetni. Mindez puszta mesébe illő, önérzetes gondolatnak tekinthető, de ha igaz is, már lehetetlen pontosan rekonstruálni a régi szentélyek helyzetét. Nem volna könnyű megkülönböztetni azokat a templomokat, melyek tényleg szent pontokra épültek és azokat, amik nem szakrális töltetű, véletlenszerűen választott helyen emelt tákolmányok (ez a fajta deszakralizált térválasztás csak az utóbbi évszázadokban vált jellemzővé).

   Az bizonyított tény, hogy szerte Európában régi pogány szentélyek helyére emeltek templomokat a középkorban. Nem elképzelhetetlen, hogy ez a helyzet a zeleméri templommal is, ami egy halmon áll! Az alföld térségében igen gyakori „képződmények” a halmok. A kunhalmok ősi eredetű, mesterséges dombocskák a természeti környezetben. Többségüket a Kárpát-medencében még a honfoglalás előtt itt élt hun népek (avarok) hozták létre temetkezési céllal, őrhelyül és szakrális okokból. Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét, hogy tudatosan konstruált, egymással összehangolt pontokról van szó. A zeleméri templom helyén is állhatott egy szentély 1000 éve, akárcsak a Hajdúböszörményben található Bocskai téri, eredetileg gótikus stílusban épült templom helyén.

   A szájhagyomány szerint egyenes földalatti alagút kötötte össze a két templomot, mely aztán tovább futott Bagotára. Mások azt a hagyományt beszélték el, hogy Böszörményt Kállóval kötötte össze alagút. Kálló volt a böszörményi hajdúk első lakhelye.

   A következő forrás megerősíti azt a feltételezést, hogy már a honfoglalás előtt is állt valamilyen jelentős építmény Zeleméren, ám egyben megkérdőjelezi azt a gondolatot, hogy az alagutak valóban 1000 évnél is régebbiek lennének és az ősmagyarsághoz kötődnének. „A hagyomány szerint a Csonka torony környékén a honfoglalás előtti évszázadokban földvár állt, a török időkben, pedig alagutakat is ástak.” [2] Utóbbi megállapítás mellet szólnak azok a leletek, amiket írásos források szerint a böszörményi „Ócska templom” 1880-as évekbeli feltárásakor találtak. A XV. században ugyanis rácok laktak ezen a területen és a források szerint itt élt egy ideig Brankovics György szerb fejedelem. Itt kapott alátámasztást Galánffy Lajos A szép Maricza Története című elbeszélésének azon eleme, hogy egy rácz fejedelem vára állhatott Zeleméren. Ez azonban semmiképp nem cáfolja meg, hogy fél évezreddel korábban már állhatott szentély azon a területen, és az alagútrendszer is létezhetett.

   Vajon valóban harcászati célból épültek a XV. században az alagutak? Ilyen többtíz kilométeres járatok kiépítéséről, melyek több évig is eltarthattak, feltehetően maradtak volna feljegyzések a későközépkorból. Valószínűnek tartom, hogy korábban is léteztek az alagutak. Talán az összes legendás alagút a Kárpát-medence területéről már 1000-ben állott! Ebben az esetben feltételezhetjük, hogy régi szent helyeket kötöttek össze a földalatti alagútrendszerek. De kik építették ezeket, ha egyáltalán léteztek? Vajon van esély arra, hogy ma nyomukra bukkanjunk a járatoknak, vagy végleg betemette őket az idő?

 Kép

Ma összefutnak a szálak

 

   Már a XVIII. századból is maradtak leírások arról, hogy pincékben és földeken nagy beomlások történtek, amiket az alagutakkal próbált megmagyarázni a népnyelv, ám komoly régészeti feltárásra nem került sor az ilyen rejtélyek megfejtése érdekében. Térképeket még a XX. század végén is megkíséreltek összeállítani az alagutak feltételezett lejáratait és útvonalát alapul véve, azonban érdemleges eredményről még egy kutató sem számolt be.

   Bár a tudósok többsége feltehetően őrültségnek tartaná megközelítésemet, hiszem, hogy akkor járunk el helyesen, ha nem zárjuk ki a transzcendens tényezőket sem a vizsgálatból. Engem a sors sodort a téma komoly vizsgálatának irányába. Ezt nem csak jelképesen értem, hanem valóban hiszem, hogy nem véletlen mindaz, amit most leírok. Már 14 éves koromban, mikor elsőként hallottam az alagutak legendájáról, komolyan érdeklődni kezdtem a téma iránt. Egy barátom már ekkor mesélt nekem arról, hogy nagymamája elmondása szerint a Hajdúböszörményi Ócska templom alatt olyan labirintusszerű Dávid-csillag alakú alagúthálózat van kiépítve, mely azt szolgálta, hogy csak a beavatottak legyenek képesek eligazodni bennük, és megtalálni a helyes irányt Zelemér, vagy Bagota irányába. 2004-ban ismerkedtem meg Szűcs Anikóval. Egy év telt el, mire kiderült, hogy nagypapája évtizedekkel korábban járt lent az alagútban! Mikor Anikó kislány volt nagypapája sokat mesélt neki az alagútról, még a földre is belerajzolta neki egy bottal, hogy hol is volt a lejárat az alagúthoz. A probléma az, hogy miután nagyapja meghalt a szép „meséket” elfelejtette, s már nem emlékszik a térképre sem. Annyit sikerült rekonstruálnunk a történetből, amire a család különböző tagjai részleteiben eltérő módon emlékeznek, hogy mikor Anikó nagypapája Bodaszőlőn a csonkatoronyhoz közel disznóhajcsárkodott, a disznók alatt beszakadt a talaj és Imre bácsi utánuk ugrott az alagútba, több kilométeren követte azokat, egészen Böszörményig bemehetett, de muszáj volt visszafordulnia, hisz nem tudott tájékozódni odalent az alagút sötét hálózatában, ahol talán előtte már évszázadokkal nem járt senki. Félelmetes és egyben csodálatos élmény lehetett, nem véletlenül mesélte unokáinak annyiszor akkora átéléssel élményeit. Van, aki úgy emlékszik történetére, hogy a tisztáson, más családtagok pedig úgy, hogy egy kocsma mellett/alatt található disznóól alatt szakadt be a föld állatai alatt. Azt azonban biztosra vehetjük, hogy a csonka toronyhoz közel történt az eset.

   2005 végén ismerkedtem meg Daróczi Andrissal, aki az Ócska templomtól 50 méterre lakott szüleivel Hajdúböszörményben, még el nem költözött szüleitől. Az 1980-as években, kb. 8 éves korában a pincéjükben leszakadt az aljzat és „egy irdatlan nagy lyuk” keletkezett. Elmondása szerint annyira mély volt, hogy nem lehetett látni az alját. Mikor régészeket hívtak, azok nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, és végül betemették a Lyukat, komoly feltárás nélkül. Talán mondanom sem kell, hogy ez hatalmas hiba volt, hisz 50 méterre a templomtól szinte bizonyos hogy az egyik járat omlott be!

Azt hiszem nyilvánvaló az empirikus tapasztalatok alapján, hogy az alagútrendszer létezik, már csak azt kell megtudnunk, hogy mikor és kik építették. Vajon milyen indíttatásból végeztek egy ilyen nagymérvű munkálatot?

   Ahogy azt már Galánffy és Porcsalmy szövegei kapcsán említettük az emberek gyakran véltek szellemeket észrevenni a csonka torony romjai körül a régi Zeleméren, azaz mai nevén Bodaszőlőn. Felvetettük a kérdést, mi lehet ez, ha nem kísértetjárás. Később szóba hoztuk, hogy jelentős erdőség volt a környéken, mely a misztikum forrása lehetett a régi magyarok számára. Nyitva hagytuk azt a kérdést, hogy milyen eredete lehet a „Zelemér” családnévnek. Két fő lehetőséget állapítottuk meg arra, kik is építhették a földalatti alagútrendszereket. Az egyik eshetőség szerint ősmagyar törzsek hozták létre őket, másik verzió a templomosokat véli az építők személyében felfedezni. Mindkét esetben rendkívül izgalmas kérdések merülnek fel, amikre szinte lehetetlen választ találni, de azért megpróbálunk egy-két lehetőséget megvizsgálni.

 

Kép

Templomosok vagy ősmagyarok?

   Próbáljuk meg a tudományos módszert alkalmazni és állítsunk fel egy modellt, ami ugyan számtalan hibalehetőséget rejt magában, de talán mégis rávilágít fontos kérdésekre. Merészen tételezzük fel, hogy azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy a magyarok ősi törzsei már évezredekkel ezelőtt itt éltek a Kárpát-medencében. Ez a feltételezés nagyon is megalapozott, ha azt vesszük figyelembe, hogy a Kolozsvártól nem messze fekvő Tatárlakon közel 6500 éves (!) rovásírásos korongot találtak. A hivatalosan legrégebbinek tartott írásos emlékek a sumeroktól származnak és „mindössze” 4500 évesek. Az tény, hogy a XVIII. században még élő székely-magyar rovásírás (mely sokak szerint a törökökkel való érintkezésünkkor lett íráskultúránk része) és a sumerok írása között komoly egybevágások figyelhetőek meg, és a tatárlaki lelet is egyértelműen párhuzamba állítható velük. Ebből a „bizonyítékból” kiindulva tehát tételezzük fel, hogy a magyar törzsek valóban csak hazatértek a Kárpát-medencébe feltehetően két csoportban: az első a VI. században (őket emlegetik avarokként, akiknek a nyelve nem rekonstruálható pontosan, ezért nem bizonyítható, hogy magyarok voltak), a másik pedig 895 körül.

   Egyesek szerint nem alaptalan a feltételezés, mely szerint az ősi magyarok és a sumerok kapcsolatban voltak egymással. Nem tudjuk pontosan rekonstruálni, milyen lehet ez a történeti kapcsolat, de jelen tanulmánynak nem is e szál kibogozása a célja. Inkább vizsgáljuk meg, mit rejt a „Zelemér” elnevezés. Valószínűnek tartom, hogy e nevet nem véletlenül kapta a középkori nemes család, aki a mai Bodaszőlő területét birtokolta. A XI-XII. század körül vettek fel az emberek családnevet, melyekre az összeírások miatt volt szükség. Mindaddig őseink csak keresztnévvel rendelkeztek! Bizonyos, hogy minden elő név elárul valamit hordozójának származásáról, vagy képességeiről. Vajon mit próbál üzenni a Zelemér elnevezés? Somogyi Ede Szumirok és magyarok című sokat vitatott, és számos ponton kérdéses hitelű könyve hosszasan vizsgálja a kapcsolatot a magyarok és a sumer nép között és tartalmaz egy sumer-magyar szótárat is. Ennek a „ kreált szókincsére” alapozva vizsgáljuk meg a rejtélyes település régi nevét. Mivel a rovásírás hangjelölő volt, így a fordításkor feltétlenül számba kell vennünk az évezredek során végbe ment hang képzési módosulásokat (pl. a nyíltabbá válás miatt amit régen „i”-nek ejtettek, azt ma lehet hogy „e”-nek ejtjük, erről tanúskodnak ómagyar kori szövegemlékeink is, lásd erre pl.: Halotti Beszéd). Különböző szótagokat vizsgálunk meg: Ze+le+mér. /Jelen esetben a történeti hangtani változások pontos menetét mellőzve konstruálok egy kreált lehetőséget:/

 

zi, elvenni, eltávolítani. / zi (za), kő. / zi (zid), siker. / zi, élni, élet.”

sze, boldog lenni. / sze, szerencse.”

szi, szem. (…) / szi, látni. (…) / szi, szarv. / szi, tarka. / szi, sötét lenni, tele lenni. / szi, adni. / szi, szívni, fujtató. / szi, gyenge.”

szil, hajítani, vetni. / szil, helyezni, letenni. / szil, éles. / szil, út.”

lam, férj.  lam, szárny Finn: lenne (repülni), lintu (madár) (…) / lam, sarjadozni.”

lim, szem, jelenlét, elsőbbség. / lim, kos.”

mir, hatalmas.” „ir, sírni, könny. / ir, iramodni. / ir, rabszolga.”

Kép    Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja megfejteni saját intuícióival ezek közül a lehetőségek közül melyek a szegmensei a „Zelemér” szónak, én csak egy lehetőséget írok le: szi+lam+ir= a távolba iramodó szem, avagy mai szavakkal a távolba látó szem. Milyen érdekes. Egy föld alatti világ melyen keresztül több helyre is alagút vezet. De mindez valószínűleg puszta fikció, elmém asszociációs játékának különös terméke... Találhatunk vajon reálisabb magyarázat?

Szel+le+mer Tótfalusi István Magyar Szótörténeti Szótára szerint, szel, annyi mint hasít, vág, és e szavunk ősi örökség a finnugor korból. „Le” szavunk bizonytalan eredetű, de feltehetően ősi örökség, akárcsak „mer” szavunk, melynek egyik jelentése ’bátorkodik’, másik: ’folyadékból vagy szóródó anyagból valamennyit kiemel’. Egyúttal megtaláljuk az „ér” szót is a titokzatos név elemeként, melyet szintén ősi örökségnek tartanak. Mostmár bármiféle kétkedés hiábavaló, a szavak jelentését összeolvasva megkapjuk az alagutakra való egyértelmű utalást: Ki szelték a földtömegeket lentről, a föld alól, bemérték elhelyezkedésüket, kimerték a földet az üregekből, és így érhálózatot hoztak létre a föld alatt! De minek a hálózatát? Mindez talán már nem is áll olyan távol a valós megfejtéstől!

   Olyan kutatási terület adhat választ kérdésünkre, mely nincs kellő mértékben kiaknázva hazánkban, mondhatni, hogy senki nem veszi komolyan, különösen nem a tudósok, akiknek lenne kvalitása ennek kellően komoly vizsgálatára. A Ley vonalak elnevezés Alfred Watkins-tól származik, aki 1921-ben fedezte fel azt a jelenséget, hogy a régi szent helyek kartográfiai szempontból egyenes vonalakon helyezkednek el. Évezredekig, a Föld minden pontján tudatosan vagy sokak szerint egy magasabb tudat vezérlése által (vagy talán szerintem szociológiai és pszichikai tényezők miatt) a különböző népek úgy építették meg szentélyeiket, hogy ilyen egyenes csapásokat hoztak létre, és egymáshoz igazították a szent helyeket.

A régi kőrakásokon a legmegfigyelhetőbb a jelenség létezése és feltehetően kezdetben nagyon is tudatos alkalmazása. A kelták hihetetlen összefüggő rendszereket építettek ki menhirekből, cromlechekből. Valószínűleg azért voltak képesek minderre, mert óriási összhangban éltek a természettel, vagy ahogy a görögök nevezték: Gaiaval, a Föld szellemével.  Miért fontos ez most nekünk? Mert a Bodaszőlő–Hajdúböszörmény–Bagota településhármasa (mely településeket alagút köt össze) pontosan egy egyenesen fekszik. Vajon csak véletlen? Bizonyos, hogy nem, ugyanis a sokak által kóklernek minősített kutatók azt is bebizonyították, hogy ezeken, az egyeneseken gyakran szent erdők is elhelyezkedtek, és láss csodát, az említett és általunk vizsgált területen is volt egy nagy kiterjedésű erdő, amit feltehetően tisztelet övezett. Miért? Mert hittek benne az emberek, hogy a Föld szelleme az ilyen helyeken nyilvánul meg legtisztábban, a fák világában, mely szimbolikusan összeköti az eget, a földet és a földalatti népet.

Most érkeztünk el a már sokat említett kísértethistóriák megfejtéséig! Az emberek tömegesen láttak fényjelenségeket Zeleméren, talán azért, mert egy olyan területen élnek, amin áthalad egy ley. A nyugat-európai hagyományok is említést tesznek olyan fényekről, melyeket ott az emberek a fák lelkének tartanak sokhelyütt még napjainkban is. Kutatók állítólag műszerekkel képesek mérni a magasabb sugárzást az ilyen helyeken, ám Bodaszőlőn vagy Hajdúböszörmény főterén tudomásom szerint még nem került sor ilyen jellegű vizsgálatokra. Valószínű pedig, hogy Bodaszőlőn és Hajdúböszörmény egyes területein azért olyan gyakoriak a kísértet megfigyelések és az ún. ufó-jelenségek, mert itt az átlagosnál aktívabb a föld finomenergiájának mozgása vagy akár az elektromágneses jelenség. Laboratóriumi vizsgálatok ugyanis azt mutatják, hogy az efféle energiaváltozások stimulálják az agy egyes területeit, ami olyan képzeteket idézhet elő, minek következtében az emberek különös fényjelenségeket észlelnek, vagy akár fiziológiai változásokat is. Az ilyen tapasztalatot átélők szempontjából mondhatnánk úgy is, hogy „természetfeletti” dologgal szembesülnek, amivel nem érintkeznek mindennapjaikban. Egyféle kreált ősvallás nyelvezete mögé bújva pedig így fogalmazhatnánk: vékonyabbá válik a hártya a világok közt, ahol a Földszellem erezete húzódik, mely a leyvonalakkal feleltethető meg, s ezért érzékelnek különös dolgokat azemberek. Számos esetet hallottam az ún. fénygömbökről/intelligens plazmagömbökről, és a térképet magam elé rakva egyszer arra a felismerésre jutottam, hogy ezek a mindössze 30-50cm átmérőjű „lények” (melyek a fenti elmélet szerint a stimulált pszichében léteznek) leggyakrabban hajdúböszörmény és Bodaszőlő azon vonalán tűnnek fel, mely a csonkatornyot összeköti a böszörményi Ócskatemplommal!

   A keltákra visszatérve érdemes megjegyezni, hogy Debrecen térségében (hajdúböszörménytől kb. 20 km-re, Bodaszőlőhöz még ettől is közelebb) évezredekkel ezelőtt kereskedő útvonal vezetett, melyen a kelták is eljutottak hazánkba. Azért volt népszerű ez a terület, mert komoly méretű nyersanyagkészlettel és melegforrásokkal rendelkezett a Kárpát-medence. Ezt a vonalat viszont mellőzőm a lehetséges alagútépítők alternatívái közül, mert nem tudunk olyan bizonyítékokat felsorakoztatni, melyek a kelták hosszabb jelenlétét bizonyíthatná a térségben. Viszont azt megállapíthatjuk, hogy az alagutak építői a kelták druida papjaihoz hasonlóan komoly összhangban lehettek a természettel, hisz részt vettek a Föld testén egy szent jel megalkotásában, mely egy összetettebb rendszer alkotóeleme ma is. De kik lehettek birtokában még efféle tudásnak?

   A templomosok vonalához vezet minket vissza a szent építkezések kérdésköre.Kép  Ők ugyanis egy hipotézis szerint régi druida szentélyek helyére építették a középkorban templomaikat! Ilyen templom például Franciaországban a Chartres-i Katedrális (mely nap szentély volt), a Notre-Dame de Paris (Mars-szentély állt helyén), Nagy-Britanniában pedig a Rosslyn Kápolna (Szaturnusz- szentély volt). Nem zárhatjuk ki, hogy a templomosok régi kelta szentélyek helyére építkeztek Zeleméren és a régi Böszörményben is, hiszen a régészek egy Gótikus ablakot fedezték fel az Ócskatemplom oldalfalazatán a vakolat alatt! Sokan úgy gondolják, hogy a gótika megszületése a templomosokhoz köthető, akik a legenda szerint ráleltek a frigyládára, melyben megtalálták a számok isteni törvényének leírását, és ezt a tudást felhasználva hoztak létre csodálatos szépségű, titkos kódokat hordozó katedrálisokat. Mi van, ha egy jelet éppen az alagutak mélyén rejtettek el, vagy a már aligha rekonstruálható régi, átépített hajdúböszörményi templom falaiban?

Mikor a templomosok a Szent Grált keresték, lehetséges, hogy abban hittek, ha megismerik, a Föld energiahálójának működését, megtalálhatják azt a helyet, ahol az energia összpontosul bolygónkon. Lehet, hogy azt remélték az egyik fő pont lesz az, ahol a Grálra bukkannak, mert csak az lehet méltó hely, hogy a Krisztus vérét felfogó kehelynek otthont adjon? Minden felismerésüket a kérdéssel kapcsolatban megpróbálták átörökíteni az utókornak, hogy a kisebb csomópontoktól fokozatosan eljussanak a talán hiába keresett – mert nem is létező – célig. Véleményem szerint építményeik szerte Európában a szent pontok megjelölésére születtek. A remélt nagy felismerések előtt, amiről talán a templomosok álmodtak, előbb fel kell fedeznünk a Zelemérhez hasonló pontokat, melyek mérföldköveket jelenthetnek a végső tudás megismeréséhez vezető úton.

   Persze aligha magyarázza meg a józanész, miként történhet ennyi különös dolog világunkban, de az tagadhatatlan, hogy az élet sok rejtélyt tartogat számunkra és ezzel jobb szembenézni, mint legyinteni egyet és azt mondani: „Hülyeség!”

 

Remény a jövőben 

   Bár még nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy kik építették a földalatti alagútrendszert, óriási előrelépést tettünk azzal, hogy megértettük milyen indíttatásból cselekedhettek az építők, mikor világszerte összehangolt építkezéseket folytattak. Mivel egy magasabb erő vezérelte őket, érdemes nekünk is ehhez az univerzális entitáshoz fordulnunk, ha választ akarunk kapni arra, hogy pontosan hol találhatjuk meg az alagutak maradványait Hajdúböszörmény és Zelemér térségében.

   Ha egy régi lelet kerül kezünkbe, pszichometriai képességünkre támaszkodva, képesek lehetünk meghatározni a tárgy keletkezésének körülményeit, vagy egykori tulajdonosának mibenlétét. Mindehhez csupán fejlesztenünk kell a bennünk létező pszi képességeket, vagy mondhatnám úgy is, hogy szorosabb láncot kell létrehoznunk a természet szellemével, aminek valójában mi is részei vagyunk. Mikor találunk egy leletet, vegyük kezünkbe és engedjünk intuíciónknak, belső látásunk rávilágíthat a tárgy eredetére. Mindez azzal magyarázható, hogy minden, létező dolog magán hordozza azokat a rezgéseket, melyekkel története során szembe került.” – Mondaná egy spirituális régészet jegyében dolgozó kutató, ha létezne ilyen hazánkban…

   A pszichikai régészetet segítségül hívva komoly eredményeket érhetnénk el a kutatásban, legyen bár szó illúziókról, amit az agyra gyakorolt elektromágneses sugárzás idéz elő az elmében, vagy tényleges jelenség. A fő kérdés nem ez, az tény hogy emberek érzékelnek dolgokat, az pedig már csak perspektíva kérdése, hogy mindezeket a jelenségeket minek tudjuk be. Meg kell keresnünk a módját, hogy tudatunk végre megnyíljon a múlt információi iránt és befogja a régi szent terek építőinek üzenetét, legyen bár szó templomokról vagy alagutakról. Felvetődött bennem is egy lehetséges kutatócsoport létrehozásának lehetősége, ám ez csak együttműködéssel valósítható meg. Egy geológia szakos PhD hallgató támogatásáról biztosított, de több tudós részvételével és legális ásatások végzésével lehetne igazi eredményeket felmutatni a témában! Ehhez néhány szenzitívet (akiknek érzékenysége az átlagtól jóval erősebb/ elméje jobban stimulálható) segítségül hívva talán mégtöbb esélyünk nyílna a régi alagút nyomaira bukkanni. Talán évtizedek munkája kell az eredményhez, de ha esély van a sikerre, megéri. Bármikor is kerüljenek elő az alagutak – remélem, hogy az emberiségnek addigra lesz egy érett gondolkodású rétege, aki képes felfedezni a forma mögött megbújó rejtett erőket.

   Talán egyszerű cserépdarabok fognak közelebb vinni minket a célhoz, amit az erdőben találunk, vagy a szántóföldeken. Érdemes kutatnunk, mert új korszakot nyithatunk az emberiség történetében, ha bebizonyosodik, hogy a dolgok összefüggő rendben helyezkednek el szerte a bolygón, köszönhetően az összehangolt szakrális munkának, melynek gyökereit Jung bizonyára a kollektív tudatban keresné. A szakrális geometria területén került már sor érdekes, talán nem a véletlen művének tekinthető felismerésekre (pl. Hajdúböszörmény térszerkezetében Farkas Zoltán sámándob-szerű felépítést vélt észrevenni), de még jó pár meglepetés vár ránk, szerte az országban, szerte a világon, melyekhez a kellő együttműködés vezethet el bennünket. Alattunk az (alag)út, bennünk a létra!!!



[1] Lukács László, Szent István király a néphagyományokban. A nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. XXIV-XXVI. Nyíregyháza, 1989. 41-49.

[2] „A rátz Böszörményi nevek és benne lakójinak … eredete.” A Hajdúsági Múzeum Helytörténeti Adattára. 7581.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Tornado, earchquakes?! No, it is XEvil.

(Mashasum, 2017.12.12 19:44)

This message is posted here using XRumer + XEvil 4.0

XEvil 4.0 is a revolutionary application that can break any anti-botnet captcha.
Captcha Recognition Google (ReCaptcha-1, ReCaptcha-2), Facebook, BING, Hotmail, Yahoo,
Yandex, VKontakte, Captcha Com - and over 8.4 million other types!

You read this - it means it works! ;)
Details on the official website of XEvil.Net, there is a free demo version.

Check YouTube video "XEvil ReCaptcha2"

XEvil will crash worldwide internet

(Mashasum, 2017.12.05 18:10)

This message is posted here using XRumer + XEvil 4.0

XEvil 4.0 is a revolutionary application that can bypass almost any anti-botnet protection.
Captcha Recognition Google (ReCaptcha-1, ReCaptcha-2), Facebook, BING, Hotmail, Yahoo,
Yandex, VKontakte, Captcha Com - and over 8.4 million other types!

You read this - it means it works! ;)
Details on the official website of XEvil.Net, there is a free demo version.

Check YouTube video "XEvil ReCaptcha2"

Böszörményi földomlások

(Feri, 2015.12.30 15:21)

Valamikor a nyolcvanas években egyre másra érték egymást a rejtélyes földbeomlások Böszörményben . Nem is akárhol , hanem a lakott területen. Egyszer egy családnak az új betonkerítés tűnt el váratlan a föld alatt . A dolgok odáig mentek , hogy a lakosság az akkori vezetőséghez fordult . Azok pedig küldtek pár szakembert , akik elmagyarázták a lakosságnak , hogy nem kellene piszkálgatni a témát . Mert akkor nagyon sok háznak visszavonnák a lakhatási engedélyét , és sokakat le is kellene bontani . Másrészről pedig a földek , telkek -házak eladhatatlanná lesznek , és az ingatlanárak is nagyon leesnek . Esetleg az állam le is foglalhat házakat földeket . Ezért az emberek titkolni kezdték , ha alagutakra bukkantak . Azonnal betemették , és nem beszéltek róla senkinek sem . Nem is nagyon szeretnék a Böszörményiek , ha kiderülne , hogy hol mennek a házaik alatt a titkos alagutak.

Bocskaikert

(Sipos, 2015.12.30 13:56)

Húsz évig éltem anno Bocskaikertben , ami Boda mellett van. Van egy nagyon régi csárda , ami ma már óvodaként üzemel. Ez a csárda volt a régi "Dugó " csárda . Ami az úgynevezett "só út " mellett vezetett.
A régi öregek azt mondták , hogy ennek a csárdának a pincéjéből vezet a titkos alagút Bodára . A lejáratnak nem volt ajtaja , hanem egy olyan hatalmas és erős rács volt , mintha egy várbörtön lenne . Óriási lakat volt rajta . Soha sem láttam , hogy valaha is felnyitották volna a lejáratot , talán a kulcsa sem volt meg .
Mi gyerekek gyakran odanyomtuk az arcunkat a rácsnak , és néztük a sötét mélységet , és találgattuk , hogy mi lehet lent . Mert még akkoriban is sok legenda terjengett a titokzatos pincéről. A rácson keresztül is érződött az a kriptai dohos szag , és a sötétben mindenféle szellemeket és démonokat véltünk meglapulni.
De lemenni nem mertünk volna , mert nagyon félelmetes volt . Sőt ha kinyílt volna , vagy nyitva lett volna bizonyára elszaladtunk volna , mert azt gondoltuk hogy kijönnek a rémségek , vagy a csontvázak , amikről megvoltunk győződve , hogy lent vannak.
Ezért örültünk neki , hogy örökre zárva maradt . Talán mára már le is falazták a lejáratot .

debrecen jozsa

(EHHajni, 2015.10.23 13:56)

Nagyon erdekes, gondolat ebreszto az irasod. Kerestem a helyrol vmit, mert ereztem vmi mast ott a dombon. Csak megerositeni tudom, hogy van ott vmi nem tortenelem, nem az osok ereje, vmi mas...nem tudom szavakba onteni milyen pozitiv energiakat eltem meg. Vagyom oda. Olyan erzesem volt mint Dobogokon. Ledobbentett amit irtal, mert azt ereztem a halmon, hogy hozza kell ernem a teglakhoz es hagyni jonni a kepeket. Kisgyerekekkel voltam ezert kigondoltam egyedul visszamegyek. Majd olvasom az irasod....


debrecen jozsa

(EHHajni, 2015.10.23 13:55)

Nagyon erdekes, gondolat ebreszto az irasod. Kerestem a helyrol vmit, mert ereztem vmi mast ott a dombon. Csak megerositeni tudom, hogy van ott vmi nem tortenelem, nem az osok ereje, vmi mas...nem tudom szavakba onteni milyen pozitiv energiakat eltem meg. Vagyom oda. Olyan erzesem volt mint Dobogokon. Ledobbentett amit irtal, mert azt ereztem a halmon, hogy hozza kell ernem a teglakhoz es hagyni jonni a kepeket. Kisgyerekekkel voltam ezert kigondoltam egyedul visszamegyek. Majd olvasom az irasod....


hajduböszörmény-RÁKÓCZI -KERT

(Dózsa Mária, 2010.05.18 19:25)

VAN IGASZSÁG AZ ELMÉLETÉBEN-A MI LAKÁSUNK ALAT CSODÁS PINCE VAN -SOKAK SZERINT ELÉG RÉGI-AZ ERDŐBEN -LÉTEZETTHETET MÉG A HÁZ ELŐTT MÁR- A VASAJTÓ KOVÁCSOK SZERINT RÉGI.VALAMI AZT SUGJA-ALAGUT IS LEHETETT,MAGAMAT LÁTOM A MULTBAN FURCSA ÁLMAIM VANNAK MIÓTA ITT LAKOM-SZERINTEM ATTILA SIRJÁT SEM SZEGED KÖRNYÉKÉN KELL KERESNI-HANEM VALAHOL ITT. A TÓCÓ VALAMIKOR NAGY FOLYÓ VOLT-S HA VALÓBAN ITT NŐT FEL-IDE TEMETHETTÉK-VISSZA KÖZEL A BÖLCSŐJÉHEZ-AZ ALAGUTAKAT-PINCÉKET PEDIG RÁKÓCZI FEJEDEM IS ISMERHETTE-NEM HIÁBA VOLT TULAJDONÁBAN EZEN TERÜLET-A ZELEMÉRI DOMBNAK TAPASZTALTAM JÓTÉKONY ENERGIÁJÁT SAJÁT MAGAMON.ÖREGEKTÖL HALLOTTAM-HOGY RÓZSA SÁNDOR IS ALAGUTRENDSZEREN KÖZLEKEDET-DEBRECENTŐL-A KÖRNYÉKÉN TÜNT EL A PANDUROK ELŐL-A RÓZSÁS CSÁRDA VOLT A TÖRZSHEJE-S A HORTOBÁGYON BUKKANT FEL KIS IDŐ MULVA-A TANUJA VOLTAM AMIKOR A NÁDUDVARI TEMPLOM UDVARÁN ALAGUTATT TALÁLTAK DE SEMMI NEM LETT BELŐLE.NÁDUDVARON AZ ÖREGEK MONDÁKAT EMLEGETTEK A SEMMIBŐL FELBUKANÓ BETYÁROKRÓL.HA INDULNA KUTATÁS A RÁKÓZCI KERTETT NE HAGYJÁK KI!!S ÉN SZIVESEN RÉSZTVENNÉK BENNE.

Köszi

(Era, 2009.06.30 18:40)

Tetszik az írás. Böszörményben nem voltak a közel múltban ásatások az alagútra vonatkozóan?

cartwright@freemail.hu

(cartwright, 2009.03.19 10:21)

Charpentier, Louis a templomosokról szóló könyvében említi, hogy a középkori katedrálisok és templomok ókori vagy régebbi emlékekre épültek, ezeknek az emlékeknek az összekötése a Ley-vonalak eredeti értelmezése, Ősi Egyenes Vonalak néven. Írj a freemail-re ha folytatni akarod a témát.

ley

(Vomina, 2009.03.19 00:04)

Nem faktumokról van szó, tehát nem gond, ha vitatod, én sem tartom egyértelműnek, emit annó leírtam. Változik az ember és a gondolkodása is.:)

cartwright@freemail.hu

(cartwright, 2009.03.18 12:44)

Igen érdekes dolgokról írtál, szívesen folytatnám ezt a gondolatmenetet, valami más csatornán. A Ley-vonalakkal kapcsolatban viszont a Földszellem és erőcsatornák létét erősen vitatnám.

a torony megjelenése

(Vomina, 2008.09.18 21:46)

Tudomásom szerint csak áttételes információk lehetnek/vannak róla, festményről vagy egyéb grafikus, esetleg numizmatikai emlékről nincs tudomásom, mely a tornyot eredeti állapotában, korhűen ábrázolná hitelesen.

lillantha@egon.gyaloglo.hu

(Kata, 2008.09.16 18:19)

Van barmilyen emlék arrol,hogyan nézhetett ki eredetileg a csonkatorony?

reakció

(Vomina, 2008.09.12 17:55)

Sajnos Farkas Zoltánt sem ismerem személyesen és Born Gergőnek még csak a nevével sem találkoztam eddig... legalábbis nem ugrik be hirtelen

anzu@freemail.hu

(attila, 2008.09.09 12:10)

Hát ehhez röviden elég nehéz lenne hozzászólni...
Ha Farkas Zolit ismered, akkor gondolom Born Gergő neve sem ismeretlen számodra. Őt kerested már?

köszi:)

(Janox, 2008.07.22 16:57)

Köszönöm a pozitív kritikát!:D

Igen, nagy körvonalakban foglalkoztam a "Böszörmény" elnevezéssel is már.

youcu@freemail.hu

(frenki, 2008.07.20 18:47)

Jó írás, igazán mondom! A böszörmény elnevezés eredetével foglalkoztál már?