Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vomina:

Kozmikus rend

 

Egységes áthatás

Kép    Sokunk tudatában él a képzet, arról, hogy van valahol egy hely, ami talán nem is hely, sokkal inkább állapot, hisz túlmutat mindennemű anyagi tulajdonságon, csak a fény hatja át, a tiszta szeretet rezgése. A vallási hagyomány egyszerűen mennyország, vagy nirvánának nevezi, de őt magát tekinthetjük az Istennek is.

   Jól tudjuk, hogy ott van a mindenben, áthatja a kozmoszt és túl is mutat rajta, hisz belőle indult útjára fény formájában az anyag. Az időtlenségből idő? Hogy lehet ezt elhinni? Csakis úgy, ha megpróbáljuk felfogni az emberi ésszel felmérhetetlent. Képtelenségnek látszik észérvekkel közelíteni ehhez a kérdéshez, legalábbis nem tanácsos, mert sok tudóst az őrületbe kergetett már, mikor megpróbálta szellemtelen létezőként felfogni az univerzumot. Gondoljunk csak bele, milyen távlatok működnek az univerzumban. Senki nem képes ezt észérvekkel felfogni, csakis úgy, ha intuitíven, belső látására hagyatkozik. Ha a világot átható Szellemet akarjuk megérteni, még sokkal nehezebb a helyzetünk.

 

A jelen pillanat misztériuma

   A mában létezik minden, és semmi sem halad lineárisan, egy nyugalmi állapot uralkodik a tér felett, ahol az idő fogalma értelmét veszti… Hétköznapi problémáink közt  pusztán az elme által érzékeljük Felettes Énünk színházteremtő mechanizmusát –, vagyis mindazt, ami velünk történik egy lineárisan előre haladó folyamatnak. Mikor a lelkek csoportjai kiszakadtak a minden átható Egységből, akkor kezdődött el a teremtés, a tapasztalás folyamata. De mikor is volt ez? Most! Minden a mostban van! Cselekedeteink rezgései, miket elménk úgy él meg, mintha 10 éve történtek volna, ma is haladnak az univerzumban és ellenreakciót váltanak ki, jót vagy rosszat, függően tettünk töltetétől. Tovább megyek, ugyanez a helyzet a jövőnkkel is! Mi már a múltban elindított rezgésekkel megterveztük a holnapot. De mi a múlt? Az elménk képzete. Önmagában a tárgyak semmik, és materiálisan mi is semmik vagyunk, ha nem érzékeljük a környezetünket. Mellesleg ne higgyük, hogy kizárólag az érzékszervekkel szerzünk tapasztalatokat! Minden elménket az irányító tudat, a Felettes Én, magasabb perspektívából szemlélve persze rajta keresztül maga Isten teremti.

 

Tudat az anyagon túl

   Az emberiség egyik központi kérdése, hogy mi történik a lélekkel a halál után. Vannak, akik nem hiszik, hogy az tovább létezhet, mint testtől elválasztható objektum. Minthogy az előbbiekben a tudatról beszéltünk, hozok egy kissé morbid, de megragadható példát annak alátámasztására, hogy a lélek nagyon is létező momentum.

   Ha egy ember meghal, valóban megszűnik létezni? Ha testem azonos velem, mikor meghalok, próbáljanak beletaposni a mellkasomba. Nem fogok reagálni, ezt megígérhetem. Miért? Mert a tudat már nem tartja fenn a szervezet működését, de nem azért, mert megszűntem létezni. Csak egy transzformátort, a testet hagytam el, mert alkalmasabbra van szükségem más tapasztalatok megélésére, vagy kivételes esetben már nem lesz szükségem több szerves orgazmusra, ha mindent megtapasztaltam, és minden tettem következményét, azaz karmámat megéltem tudatosan. Ekkor térek vissza az Egységbe, a mindent mozgató tényfeletti fénybe. De nem térben fogok átúszni oda, hisz a lélek megvilágosult halála után elhagyja tudatát, személyiségét, vagy ha úgy tetszik asztráltestét is, ami addig a tapasztalásban volt segítségére. Az elmével együtt szűnik meg a tér és az idő is, a lélek átlényegül, transzmutációja folytán beleolvad az egészbe, ahonnan kiszakadt. Hogy mikor? Most! Bármilyen hihetetlenül is hangzik, Isteni perspektívából bizony most történik velünk minden, egyszerre, s mivel mi is magunkban hordozzuk az Egység szikráját, a test végső elhagyásával újra úgy lehetünk részesei, hogy átérezzük annak minden csodáját! De mindez szavakkal nem írható le, gondolatokkal nem mérhető fel.

 

Vallás – válás – válság?

   A fundamentalista keresztény elszörnyülködik most, hogy újraszületésrőlKép  beszélek, sőt talán el sem jutott idáig az olvasásban. Nevem talán utálat tárgyát képezi szemében, mert dogmáinak látszólag ellentmondó dolgokat írok itt le. Pedig „Az Isten szeretet”, ahogy a Biblia is írja, na és azt is, hogy szeressük felebarátunkat, mint önma-gunkat. Egy dogmatikusan ke-resztény ember azonban sok-szor sajnos nagyon távol éli életét ezen elvektől, hisz eleve előítéletekkel fordul más világnézetet vallók, vagy más vallású emberek felé. Én ugyanannyira tisztelem a szufi misztikusokat, mint a buddhistákat vagy a keresztényeket, de még sorolhatnám... Mindegyikük hordoz valamit Isten Kódjából. Egy üzenetet, nekünk, hogy összerakjuk a kirakós játékot, amit évezredek során társadalmunk szétbontott.

   El tudtok képzelni egy olyan világrendszert, ahol csak az emberek ötödének van esélye üdvözülni? Nevetséges a feltételezés, hogy csupán egy vallás vezethet a mennyekbe. Olyan ez, mintha csak az vehetne kesztyűt a boltban, akinek nincs karja. Minden kultúrkörben adott az esély az üdvözülésre!

 

Reinkarnáció a Bibliába is

   A Biblia is számos utalást tartalmaz a reinkarnációra, bár a hagyományos értelmezések természetesen ezeket elfelejtik megemlíteni. Krisztus szavait feltételezhetően cenzúrázták a bibliai kanonizáció során és a későbbi évszázadokban is, és kiirtották a szövegekből a legkézzelfoghatóbb bizonyítékokat, amik a reinkarnációra utaltak, de még így is maradt néhánytucat érdekes részlet. Itt csak egy konkrét példát említünk, szemléltetve a tényeket. Jézus egyszer ezt mondta tanítványainak: "Illés, bizony, eljő előbb, és mindent helyreállít. De mondom néktek: Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, ... Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik." (Mt. 17,10–13.) Illés Keresztelő Szent János képében való újjászületésére Krisztus más esetben is utalt: "Bizony mondom néktek: az asszonyoktól születettek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál..., ha be akarjátok venni: Illés ő, aki eljövendő vala. A kinek van füle a hallásra, hallja." (Mt. 11,11. és 11,14–15.)

   Nem hihetjük tehát, hogy olyan világban élünk, ahol bármilyen bűnt követünk is el, életünk végén keresztényekké válva, megtérve csak úgy üdvözülünk, ha nem térünk meg, akkor pedig a kárhozatra kerülünk. Nem hiszem, hogy egy jó életet élő nem református ember a pokolra van determinálva. Ennyi erővel egy katolikus sorozatgyilkos a mennybe kerülhetne meggyónva tettét, szemben vele egy egyszerű szeretetre méltó ember, aki mindig segített a környezetében élőknek, a pokolba juthatna, mert nem volt vallásos.

Isten ekkor lenne csak igazán könyörtelen, ha így rendezné a világ dolgait. Fel is borulna a ok-okozat törvénye, hisz akárcsak a fizikában, a lélek szintjén is a kauzalitás elve teljesedik ki. Másképp magába zuhant volna a teremtés első pillanatában egész Univerzumunk rendszere, ha ugyan elképzelhető az első pillanat minden előtt...

 

Szellemtársulások – Transzmigráció

   Minden tettünkkel teremtünk, és életről életre átélünk jót és rosszat. Egyszer a fegyver egyik, másszor a másik oldalán vagyunk, hogy tudatosuljon bennünk mi a jó és mi a rossz. Mindent megtapasztalunk, hogy megértsük, mi a gyűlölet és mi a szeretet. A lelkek minden létformának megszületnek.

Az elme teremtéskor a lélek – mikor is kiszakadt az Isten szellemi Egységéből –, veszített rezgéséből, hogy testbe költözhessen. Fel kellett bomlania a lelkeknek, mert csak így voltak képesek szerves anyagba költözni, hogy újra felépíthessék magukat (a táltosoknak a beavatási rítusakor ezt szimbolizálja a darabokra szakadás víziója!). Mindez magával hozza a szenvedést, hisz épp azért születtünk le, hogy tapasztaljunk. Miután a lélek milliárdnyi sejttudatra bomlott, összeáll százezernyi sejttársulásos élőlénnyé, majd tízezernyi ásvánnyá, rovarrá, növénnyé, ezt követően száz és száz állat tudatát éli meg egyszerre. Végül eljut az emberi szintig. Ezt a folyamatot transzmigrációnak nevezzük.

Valóban érvényesül Hermész Triszmegisztosz elve, mely szerint „ami fent van, az megfelel annak, ami lent van” hisz a matéria síkján is fokozatosan épültek fel egyre bonyolultabb sajttársulások, majd fejlettebb élőlények, így a lélek síkján is hasonló folyamatok történnek a Szellemhez való visszatérés útján. (Másrészt ezt az elvet napi életünkben is alkalmazzuk, hiszen a vonzás törvénye alapján teremtjük tapasztalati terünket!) A fejlődés útján folyamatosan kisebb lélekcsoportok egyesülnek, hogy rezgésüket emelve visszataláljanak az Egységbe.

 

 

Dualitás és Egység

Kép    Egy átlagos ember nem alkot egész lelket! Mi emberek két testben tapasztalunk. Egy női és egy férfi oldal tapasztal akár évezredekig két külön emberi testben, még minden megélhető dologra tudatos nem lesz mindkét fél. Mikor megvilágosodnak az univerzum egységére, egyesülnek, és hacsak nem akarnak tanítókként több testre bomolva leszületni, átlényegülnek a tisztán Szellemi momentummá, beolvadnak az Isten Egységébe, amit akárhogyan is nevezhetünk. Bonyolult kérdésnek tűnhet, miként megy végbe pont egy időben a duálpárok megvilágosodása. Pedig ha belegondolunk, az idő csak az elme szüleménye, a két fél valójában egy, és csak anyagi-illúziók szempontjából haladnak külön úton, ahogy az alacsonyabb élőlények is.

Valójában mi mind egyek vagyunk (ahogy a kvantumfizika is alátámasztja ezt!), és most is az egységben, Istenben nyugszunk, csak nem vagyunk tudatosak rá, mert matériának érzékeljük a hullámként létező természetet. Ha megtanulunk átlátni ezen a fátylon, tudatossá válunk az egységünkre mindenkivel, és nem lesz okunk haragudni senkire, hisz megértjük, minden mi magunk vagyunk. Minden csak tükör számunkra!

 

Döntések az átmeneti létben

   Amíg nem tudunk mindent önzetlenül szeretni, nem térhetünk haza, pontosabban nem hagyhatjuk el az anyagi világot. Életeink között mi magunk érezzük ezt, nem más entitások, hanem mi döntünk az újra megszületés mellett, mert Felettes Énünkkel egyként érezzük, hogy még tapasztalnunk kell. Az inkarnációk közt húzódó átmeneti létben a még meg nem világosodott lelkek nem egyesülnek, a tudat nem szűnik meg. Asztráltestekként létezünk ilyenkor mind, és térben sem vagyunk még korlátlanok, de intuíciónk az Egységgel sokkal szorosabb kapcsolatban van , mint életünkben, így tudatosak vagyunk saját tetteinkre, a halál pillanatában lepörgetjük karma teremtő tetteinket, és azokból felépítjük következő énünk aspektusait, személyiségünket. Azokat a tulajdonságokat választjuk ki, amik által leginkább beteljesíthetjük életfeladatunkat. Így élünk életről-életre, és haladunk a végső nyugalom megtalálásához.

   Valójában senki nem ítélkezik felettünk odaát, csak saját isteni lényegünk teremti meg a hullámokból a válaszreakciókat, amik ránk fognak hatni. Ne ítélkezzünk senki felett életünkben, hisz kozmikus szinten a társadalmi értelemben vett jó és rossz fogalom nem létezik. Csak a dualitásban létező ember elméje különít el mindent! Tudatosítsuk magunkban a fényt, szeressük és segítsük az embereket önzetlenül, hisz ha elvárjuk tettünkért a viszonzást azzal is karmát hozunk létre, és a Földhöz láncoljuk lelkünket. Ne is egyszerűen szeressünk, hanem váljunk mi magunk a szeretetté, hisz egyedül a szeretetnek van karmaoldó hatása és az általa sugárzó megbocsátásnak.

 

Rejtett médiumi üzenet?

   Az argentin író és költő, J. L. Borges is megemlíti egyik esszéjében, a III. századi neoplatonista filozófus, Plótinosz szemléletes leírását az Egységes valóságról, mely magába foglalja a Földszellem síkját, és talán magasabb szférákat is: „Az égi birodalomban minden tárgy csak ég, ott a föld is ég, akárcsak az állatok, növények, férfiak és a tenger is az. Egy olyan világ látványa tárul eléjük, amely még nem született meg. Mindegyikük a többiben nézi magát. Nincs egyetlen dolog sem, amely ne volna áttetsző. Semmi se áthatolhatatlan ott, semmi se homályos, ott csak fénnyel találkozik a fény. Mindenki mindenütt van, minden dolog egy időben minden. Minden egyes tárgy valamennyi tárgy is. A nap egyben minden égitest is, és minden csillag egyszerre azonos valamennyi csillaggal és a nappal. Ott senki sem érzi úgy, hogy idegen földön járna.” Mindent elmondanak ezek a mondatok helyettem, így már csak Krisztus szent szavait tudom idézni: „...A kinek van füle a hallásra, hallja.”

 

 

Üdvözlet Nektek!

Vomina

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

http://ezo-cset.ucoz.hu/

(Tomi, 2012.11.12 19:43)

Sziasztok kedves barátaim.Nagy szeretettel meghívlak benneteket az 'elit' ezo-csetoldalamra. http://ezo-cset.ucoz.hu/ Üdv-Tomi