Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nevelés Új Szellemben - Illés Csilla

2008.02.10

Nevelés Új Szellemben

  Az öt éves kisgyermek-pedagógiai munkatapasztalatom során szemmel és szívvel tudtam követni a másféltől hat éves korú gyerekek személyiség fejlődését, ami véleményem szerint nagyon különböző. Mint pedagógus elkötelezettnek tarom magam hogy hidakat építsünk, és új kapukat nyissunk az oktatás terén is, amivel a gyerekek fejlődését segíthetjük.

 

Kép

 

 

1.
  Rengeteg szülő túl van terhelve és bizonytalan gyermekének nevelésével kapcsolatban és sokan még régi, elavult módon nevelik otthon gyermekeiket. Ez alatt értem a különböző büntetéseket, kiabálást vagy esetleg verést, ha a gyerekek éppen nem szüleik elvárásai és gondolkodása szerint viselkednek. Tehát minden gyerek különböző szülői befolyás alatt áll és kerül az első szociális intézménybe, az óvodába. Itt kerülünk először kapcsolatba a gyerekekkel, akiknek életük egy részét kísérjük és szemmel tarjuk. Számomra fontos hivatás.
  Különböző könyvek, újságok és folyóiratok tanulmányozása után én is elkezdtem foglalkozni az indigó gyerekekkel . Majd 2007-ben másod diplomáztam a Maria Montessori-féle pedagógiából. A Montessori oktatás egy alternatív tanítás, gyerekcentrikus, lágy, finom és játékos oktatásforma, amiben a gyerek szellemi és érzelmi fejlődése egyaránt fontos. Ausztriában már indul egy projekt az indigó iskolák nyitásáról.(www.indigo-schule.at). Az lett számomra fontos, hogy az oktatásban ne tanítsunk, hanem utat mutassunk a gyerekeknek hogy hogyan tudnak saját maguknak tapasztalatokat szerezni.


2.
   Ami engem lenyűgözött a Montessori oktatásban hogy a gyerekek érzékszerveik általi tanulása áll a középpontban. Hisz egy virágillatot nem tudunk a gyerekeknek megtanítani –, szagolni kell, egy madárhangot hallani, egy esőcseppet bőrükön érezni, egy gyümölcsöt nyelvükkel ízlelni, a szivárványt látni ahhoz, hogy saját érzékszerveiket aktiválják. A legfontosabb tapasztalat felvétel természetesen szívükben történik különböző érzéseik befolyása alatt.
   Óvodánkban egyik kedvenc téma, amiről sokszor beszélgetünk: Az érzések. Kis arcocskákat rajzoltunk papírra különböző érzelmi állapotban (nevető, szomorú, dühös, fáradt, semleges). Ezekből a reggeli körben a gyerekek kiválaszthatják és elmesélhetik, hogy ma hogy érzik magukat és miért. Nagyon érdekes beszélgetések alakulnak ki. Persze Montessori mellett más oktatás (Rebecca Wild, Waldorf) ugyanolyan jól támogatja a gyerekek fejlődését.
   A természetpedagógiát is fontosnak tartom. Mi voltunk már párszor egy természetpedagógussal, az erdőben vannak a gyerekek egész nap modern játékok nélkül. A fantázia és a kreativitás nem ismer határokat. A gyerekek saját maguk találnak ki játékokat pl. fenyőtobozból emberkét, lehullott ágakból kunyhót, mohából ágyikót építenek. Kis kövekből és csigaházakból erdei csigateázót nyitnak. A növény- és állatvilágot testközelből ismerik meg, és fantasztikus élményekkel lesznek gazdagabbak. Sok gyereknek szüksége van a természet közelségére, főleg akiket reggel autóval hoznak, és később visznek az óvodából. Mai technikai világunkban ahol a playstation, gameboy, nintendo már hozzátartozik a hétköznapi játékokhoz, teljesen megfeledkeztünk róla, hogy a gyerekeknek mi az igazán fontos és hasznos.
Most az utolsó pár évben gyerekek rajzait nézegetem és próbálom megérteni, hisz nem minden gyerek tudja szavakban elmondani ha valamit szeretne ilyenkor más úton próbálkoznak.(Magyarországon pl. Gerő Zsuzsa  írt könyvet gyerekrajz-elemzésről).


3.
A legfontosabb, hogy sokszor csak figyeljük és hallgassuk meg a gyerekeket, hisz nekik kell a mi figyelmünk. Ha érzik, hogy mi nyíltak és fogékonyak vagyunk akkor sokszor az ő szemükkel, és gondolkodásukkal fogjuk fel a világot. Gyerekekkel ugyanúgy lehet filozofálni és különböző dolgokról (születés, halál, szegénység, háború) beszélgetni, mint a felnőttekkel.
Nem utolsó sorban szeretném megemlíteni a szülői munka lényegét, hisz sokszor a pedagógus feladata a szülőket felvilágosítani hogy gyermekük teljesen abnormálissá vált. Hisz mi normális? Ha egy gyerek 3 éves koráig nem beszél, már rohannak is orvoshoz és különböző logopédushoz a szülők. Ez például tényleg nem normális, hisz meglátják egyszercsak úgyis elkezd külső segítség nélkül beszél a gyerek, mint a vízfolyás, csak hagyjunk időt neki, türelemmel és megértéssel forduljunk hozzá!
Hisz mi is különbözőek vagyunk és szertnénk, ha elfogadnának minket akkor miért olyan nehéz másokat elfogadni?

A napjainkban lezajló folyamatot társadalmi átalakulásnak nevezném, mert sajnos a gyerekeknek akik alternatív iskolába járnak könnyebb de az állam nem támogatja ezeket az intézményeket és sok a fizetős intézmény. Tehát sok hátrányos helyzetű család rákényszerül az állami iskolai oktatásra és lehet, hogy pont ezek a gyerekek lesznek hiperaktívak, aszociálisak, mert nem a számukra megfelelő úton fejlődnek...

 

 

 

 

Illés Csilla

(Röviden rólam :32 éves vagyok Bécsben élek és dolgozom ahol elvégeztem az óvónőképző főiskolát. Minden tanítási módszer felé nyitott vagyok.)

2008. jan. 03.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

urziceni

(heinrichk natalia, 2008.10.01 16:27)

nekem nagyon tetszik ez a cik plane hogy en meg is ertem mert nagyon jo pedagogus vagyok .....

urziceni

(lang laura , 2008.10.01 16:25)

nagon szeretnem ha lenne egy baratom kerek valakit hogy segitsen !!!!!!!

szerintem

(Janox, 2008.03.21 17:51)

Mindenképpen, ennek a lehetősége mindig fenn áll, bár minél később jön a változtatás, annál nehezebb!
Tudatosítani kell a problémát, hogy hol lett elrontva a dolog, és azután ezeket kell megváltoztatni szerintem.

www.

(Rebeka, 2008.03.12 23:01)

Nagyon jó ez acikk.lehetne esetleg már rosszul nevelt gyereket rendbe hoizni?

Hb.

(Janox, 2008.02.22 19:38)

Ez egy nagyszerű cikk, amiből minden pedagógus és szülő sokat tanulhat!